Ismét gyermeket várok, de az egész család ellenem fordult. Mit tehetnék most?

Van egy ilyen anyuka ismerősöm,16 hetes volt,mire megtudta,hogy terhes,pedig 1 hónapban kétszer is menstruált,40-en felüli,elvetette volna,ha lehetett volna,anyja lehülyézte,stb,stb.a nagyobb tesó 24! éves.

Anyuka megszülte,a kicsilány a szeme fénye,sírva fakad,ha arra gondol,el akarta vetetni.A lányod lassan saját családot alapít,ha érzel magadban erőt,és a párodba,tartsd meg,és szépen neveld fel.

Ja,és az biztos,hogy anyád kedvenc kisunokája lesz,itt is így van,mindenkinek dicsekszik,pedig ő szégyellte a legjobban annakidején.:-)

Attól, hogy nem szól hozzád, még te elmondhatod neki az érzéseidet. Higgadtan próbálj meg vele beszélni és minél hamarabb, még mielőtt elfajulnak a dolgok.

Én is tizenéves voltam, mikor az a pletyka járta, hogy apámnak új barátnője van, aki gyermeket vár tőle (10 évesen váltak el a szüleim, apám agresszivitása miatt, tehát "nem szerettem" apámat, mert minden nap, míg együtt éltünk, megvert). Mégis fájt, hogy talán új családja lesz, és mi már nem is leszünk a gyerekei. Egy pár napot végigbőgtem, aztán rájöttem, ha így is van, hogy új családja lesz, attól még én a lánya maradok. Mikor megbékéltem a gondolattal, hogy talán lesz egy öcsikém, vagy egy hugikám, már örültem neki, hogy majd dajkálhatom, vihetem játszótérre, meg ilyenek. Aztán kiderült, hogy pletyka az egész, még barátnője sem volt (azóta sincs).

Ülj le a lányoddal, mondd el neki, hogy ő ugyan olyan fontos neked, és szeretnéd, ha támogatná a döntésedet. Attól, hogy kisbabád fog születni, őt ugyan úgy szereted. Szeretnéd, ha részt venne a kistestvére életében, hogy legyen egy ilyen jó példa majd előtte, mint ő. Legyen kire felnéznie, és büszke legyen nővére. Szóval az a lényeg, hogy a lelkére hass, ne azt érezze, hogy a kisbaba egy betolakodó, aki elveszi mindenki szeretetét tőle.

Majd írd meg, hogy mit sikerült elérned. Drukkolok!

Szia!Az én lányom is ennyi idős volt,amikor terhes lettem.A párom egy alkoholista semmirekellő volt.(a nagy nem tőle van).Az egész család utált!A gyerek fattyúzta a kicsit.Nálunk itt jött a váltás:

Sokat véreztem,így itthon voltam.A párom részegen esett haza(az én lakásomba).Mivel elitta a fizetést megkértem,hogy a kajához ne nyúljon.Ahhoz nem is,de hozzám igen.A nagylányom a hasam elé állt!kihívta a rendőröket!Azóta imádja!A nevét is ő választotta.Már 2 éves.Amikor apuka elcuccolt,akkor kezdett anyukám is megenyhülni.Előtte mindennap elmondta legalább tizszer,hogy el kell vetetned,úgyis gondok vannak vele.De az igazi áttörés akkor jött,amikor a kicsi megszületett.Neked nem kívánom ezt a vihart,de hidd el meg fognak változni,ha megszületik a kicsi.

Ha a nagylányoddal eddig jó volt akapcsolatod, akkor le KELL ültetni és elmondani neki, amit TE érzel, gondolsz rőla, a kicsiről, mindenről. Legyél vele teljesen őszinte. Mondd el bátran a félelmeidet is, minden érzésedet!!! És hagyd utána békén, ne akarj tőle semmi reakciót. Értelmes csajszi, el fog gondolkozni a dolgokon.

Éreztesd vele a beszélgetéskor, hogy neked ő a mindened, nagoyn szereted és ez NEM fog változni soha, bárhogy dönt. De mivel neked Ő a legfontosabb, ezért nem kényszerited semmire. Azt is mondd el, hogy megérted, hogy mit érez, és ez teljesen érthető is, hog yigy érez, nincs ezzel semmi gond. Tehát ne utálja magát, amiért ilyen érzések vannak benne! Hidd el, meg fog jönni az esze.

Nem vagyok sokkal idősebb a lányodnál ezért írom így:

Ha nekem anyám 7éve bejelenti tesó lesz, és nekiálltam volna duzzogni két akkora maflást kaptam volna, hogy több fülem mint fogam....

Ha egyszer én kerülök ilyen helyzetbe, mármint 40es fejjel újra gyereket vállalok, és a tesók hisztiznek miatta, akkor ugyan nem maflást kapnának, de igencsak elbeszélgetnék velük, hogy mégis mit gondolnak magukról, nem ők a szülők, és ne is haragudjanak, de amíg nem fordul a kocka és nem nekik kell etetni a tesót addig ebben a dologban kuss a nevük, a flancra pedig keressék meg a rávalót, elég nagyok a nyári diákmunkára(mittom én műköröm árára gondolok, vagy a heti 4menő partira... csak hasra csaptam) mert ezért a viselkedésért "hála" nincs több rá.

Szüleidről annyit, hogy nem komplettek, per pill úgy kezelnek, mintha a lányod korában lennél, és beb@szcsizva egy buli alkalmával maradtál úgy... Ha nem az ő nyakukon él a jelenlegi párod akkor közük hozzá semmi, hogy kitől, mikor és miért szülsz.

Állj ki a Szerelmedért, és azért a Piciért. Nehogy már egy érett felnőtt nőnek a "taknyos kölke" és a szülei dirigáljanak.

A lányodnak komolyan mosd meg a fejét, ha olyan fenemód érett, akkor hadd menjen. Úgyis visszamegy, ha rájön, hibázott...

Mit tegyél állj ki magadért.

Nem könnyű. DE a lányodnak meg kell értenie, hogy az élet ilyen. Ennél nagyobb "szörnyűség" ne történjen vele, minthogy kistestvére születik.

Nem elhagytad, nem cserben hagytad! A szeretet nem egy egész, amit ha szétosztanak már kevesebb jut a másiknak!

A testvér pedig igenis jó! Testvér nélkül kevesebbek vagyunk.

Négy gyerekem van. A nagyok 3-an az első házasságomból.

A picit 38 évesen szültem, a legnagyobb gyerekem 16 éves (lány) volt akkor. Ő is lázadt, mondta, hogy minek még egy testvér stb.

Most imádják az öccsüket!

Szia!

Ismerős a helyzet. 16éves voltam, amikor született egy kistestvérem. Baromira nem örültem neki eleinte, amikor hazajöttek a kórházból, akkor sem nagyon érdekelt. Később aztán nagyon-nagyon sok időt töltöttünk együtt, én lettem a második anyukája:) Adj időt a lányodnak, ne haragudj rá, ez azért tényleg nagyon nagy változás egy tini életében. Biztosan megbékél idővel! Minden jót Nektek!!