Egykék anyukái! Megbánta, hogy nem szültél még egy kisbabát?

ue

Szerintem is sokkal jobb 30-40 között szülni, mint 30 alatt.

Én magamon látom.

Tegnapelőtt 20:14-es vagyok.

35 felett azért nem szeretnék gyereket vállalni, mert félek, nem tudom majd megfelelően támogatni a tanulmányait. 53-58 éves lennék, mire ő egyetemista lenne, s utána is elég nehéz lesz elindulnia az életben. Mivel mindkettőn családja beteges (érrendszeri, rákos és pszihés betegek is akadnak a szűk családban), félek, hogy mi lesz, ha velünk is történik valami. Tudom, hogy akkor is mindent meg fogok tenni a gyermekeimért (az édesapámat 38 évesen lett beteg, de mindkettőnket végig támogatott az egyetem alatt - 50 éves volt, mikor a kisebbik lánya végzett).

Én nem bántam meg, egyet szerettem volna mindig is. Pontosan a fent említett okok miatt. Hogy tudjam támogatni, és 50-60 évesen ne azon kelljen agyalnom, hogy ha az egyiknek adok, a másiknak is tudjak adni. Mint ahogy anyunk tette velünk annak idején, mikor saját lábra álltunk. Piszok nehéz volt.

A másik ok, hogy szeretünk kirándulni, nyaralni, utazni, és alig várom, hogy a most 3 éves lányommal már hosszabb (esetleg tengerentúli) utra is tudjunk menni, és bejárjuk a világot. :) A vele egykorú unokatesóját visszük magunkkal.. :)

Szívem szerint vállalnék még egy babát.

Az első kicsi fiamat 3 napos korában elvesztettem:-(

Most van egy majdnem 2,5 éves kisfiam, akit 32 évesen szültem. Ha a szívemre hallgatok, szeretnék neki egy tesót. Ha az eszemre, akkor is. De nem tudom, ki akarom-e tenni a kis családomat a babavárás izgalmainak. Problémamentes volt mindkét terhességem, gyönyörű pocakos napjaim voltak, és a szülésre is jó érzéssel gondolok vissza. Bármikor újra végigcsinálnám, ha tudnám, hogy minden rendben lesz. De a második terhesség nagyon nehéz volt lelkileg, nemcsak nekem, a férjemnek is. Rengeteg plussz vizsgálat, (ami plussz pénzt is jelentett),mégsem voltam soha teljesen nyugodt, még azután sem sokáig, hogy megszületett a fiam.

És igen, persze, hogy számít a korom, és az anyagiak is. Most azzal érvelek magamnak, így legalább nagyobb az esélye annak, hogy a fiamnak mindent meg tudunk adni, amire szüksége lesz. De valahol az is motoszkál bennem, hogy azt nem tudjuk megadni, amit egy testvér jelent. (Nekem van 2 öcsém, tudom, milyen jó dolog, még akkor is, ha 8 és 9 év van köztünk.)

Szóval, nálam egyelőre marad a vágy egy másik csöppség iránt,de nem merem bevállalni, de azt sem bírom kimondani, hogy nem lesz több gyerekünk.