Mennyire érti meg 2 év körüli gyereketek, hogy valamit NEM lehet (pl kimenni), és mennyire sétálósak nálatok az anyukák?

Szerintem erre korosztályra jellemző, hogy akaratát szeretnék érvényesíteni. Majd kicsit jobb lesz.

Az, hogy te nem látod, nem azt jelenti, hogy nem mennek.

1. Szerintem érti, de annál jobban ki akar menni. Amúgy ők még mások, amikor én már konkrétan sz@rrá fagyok, a gyerekem még vígan lapátolja a havat, ráadásul kesztyű nélkül és erővel kell becipelnem a lakásba másfél óra elteltével.

2. Mi is községben lakunk, nem mindig járunk el. Itthon minden van, nagy betonos rész motorozáshoz, nagy füves rész mászókával, hintával, lehet tobzódni. Az utak viszont földutak, bokán felül érő óriási pocsolyákkal, sárral, meredek emelkedőkkel. Járda egyáltalán nincs, kóbor kutya annál inkább. Sétálni amúgy sem szeret a fiam, motorozni meg képtelenség most ilyen terepen. Össz-vissz egy hosszabb betonút van járdával, ha megyünk azon megyünk, de az nem mindennapos. Nálunk más anyukák sem mennek, ritkán látok egyet-kettőt egészen pici babával, nagy kerekű terep-babakocsiban. Nyáron van nagyobb élet, akkor kocsival lehet menni játszótérre (nagyon messze van az is) és ott van közösségi élet. Szóval van ilyen, nem feltétlenül lustaság dolga.

Hát az én 4 éves fiam már annyira megértette, hogy szinte már soha nem is akar menni sétálni :((((

Mondjuk megértem, mert egy dögunalom, ami itt van! Alig van ember az utcán, gyerek pedig egy szál sem. Pedig a védőnőnk már átadta az utcánkat egy másiknak, mert állítólag annyi itt a gyerek, hogy nem győzi! De hogy hol vannak, az rejtély! :))))

Mondjuk én is rohadtul unom ezeket a semmilyen sétákat ebben a cudar időben. Bár lehet, hogy a tavasz sem fog ezen segíteni, mert ez már az 5. évem itthon és már minden egyes fűszálat és kavicsot ismerek az út mellett :))))

Talán ha elindul végre a kicsi (15 hós lustaság), akkor megint lesz egy kis izgalom, hogy jön-e velünk vagy inkább megy, amerre akar :))))