Másnál is jellemző, hogy a nagyszülők úgy "segítenek", ahogy nekik jó, és nem pedig úgy, ahogy szükség lenne rá?

Nálunk is,a környezetemben is jellemző ez.

És már itt is olvastam ilyesfajta kérdést nagyon sokat az évek alatt.

Nem tudtam még megfejteni,hogy ennek mi lehet az oka,de tény hogy így van.

A részletekbe nem megyek bele,mert igazából erről könyvet tudnék írni annyi esetem van :-))

Nálunk is ilyen a nagypapa. És megsértődik, ha azt mondom, hogy ne jöjjön, mert alszik a gyerek. (Nyugdíjas.) És rendre olyan időpontokban jön, amikor alszik. Ráadásul hangosan beszél, kicsi a lakás, szóval kénytelen vagyok "lerázni".

A "kedvencem" azt volt, amikor 3 db pecsenyecombbal beállított, hogy egy kicsit anyagilag segítsen a konyhában. Előtte csináltam pont sült csirkét, a hátunk közepére nem kívántuk. Ráadásul a 3 db nem elég 2 napra hármónknak, vehettem még hozzá 2 db-ot. Tényleg "segített". De ezen én már csak mosolygok... ... egészen addig, míg újra nem akar alvásidőben ideállítani. :S

Amíg a kicsivel a kórházban voltam, nem akarom tudni miből lett a kupi ami fogadott, mikor hazaérkeztem.

Az egyik kedves dolog, hogy nem volt egy tiszta bugyim sem, mert úgy el lett pakolva minden tiszta ruha, hogy nem találtuk, másnap mikor mindent kisöpörtem a szekrényből lett meg a fehérneműs kosaram... ÉS minden olyan állapotban volt, mint amit a kutya szájából.

Anyósom elmosogatott, nálunk van csepegtető, két mosogató tálca. Úszott minden, és az ételmaradékos mosogatóba voltak beforgatva az elmosott edények, jah a mosogatót az edénypucolós szivaccsal az edényeket a mosogató tisztogatóval sikálta át, amiért harapok. plusz víz és energia, mire újra suvickoltam mindent.

Ebéd náluk: nagy nem akar enni főtt ételt, ok, kapjon csokit és kekszet... Soroljam?

Egyszer már én is arra a következtetésre jutottam, hogy sok szülő azért segít, hogy ő jobban érezze magát tőle. Az enyém is. Amikor azt mondtam, hogy terhesen is el bírok vinni a táskámban egy másfél literes ásványvizet, teljesen kiakadt. Ő akarta vinni. Meg nehogy már én hajoljak le valamiért a földre (4 hónapos terhesen, miközben a kilenc hónapos fiamat egyébként gond nélkül el tudtam látni egyedül is). Amikor megjegyeztem, hogy mennyire zavar, ha nyomorékként kezelnek, az volt a válasz, hogy ez felfogás kérdése.

Ha elmegyünk hozzá ebéd után (előre bejelentetten EBÉD UTÁN), akkor még rántott húst kell nála enni, mert ollllyyyan szííívesen csinálta, direkt nekünk, hátha megéhezünk, hát együnk már, csak egy kicsit!

A legdurvább talán az volt, hogy az esküvőnkre hitelt akart felvenni, hogy ő fizethesse, miközben a fennálló hiteleit is csak úgy tudja fizetni, hogy mi küldünk neki havonta egy csomó pénzt. Nyilvánvaló volt, hogy az egyetlen célja vele, hogy meg legyen a látszata, hogy ő fizette, és így ő dirigálhasson, hogy mi hogy legyen. És amikor nem engedtük, akkor azon siránkozott, hogy ő lesz az esküvőn a "szegény rokon". - Na mondjuk ez nem a babához kapcsolódik, csak arra példa, hogy van, aki tényleg azért akar segíteni, hogy ő jól érezze magát akár olyan áron is, hogy nekünk kellemetlenséget okoz.