Miért nem bíztok meg egy dadában?

Szia,

Szerintem a tobbiek nem a szakkepzett dadakra gondoltak, mert en, ha valakinek ilyen iranyu vegzettsege van akkor elfogadnam a tanacsat/szolgaltatasat, egy bizonyos ido utan.

Alt. a "gyerekfelugyeloknek" nincs ilyen iranyu vegzettseguk, csak a gyerekeket szeretik es ennyi :(. Rajuk en tuti nem hagynam.

Nalad talan az lehet a gond h. fiatal vagy :), ami nem baj, csak sztem. az "idosebbeket" jobban elfogadjak ebben a szakmaban.

Amugy meg azt is meg tudom erteni h. a szulok nagyon feltik a babajukat, es eleinte nem csak az "idegenektol" , hanem meg a kozelebbi csaladtagoktol is, de sztem. ez normalis, es idovel ahogy a baba no, ez valtozik, de ez a feltes termeszetes.

Amugy sztem. kellenek a hivatalos dadak :) Sok sikert neked.

Hát ha velem nem lett volna ott az anyukám szülés után 1 hétig, és lett volna pénzem, én is fogadtam volna dadát. Bennem nincs ilyen fóbia, hogy idegen, meg ilyesmi. Egy újszülöttnek az anyján kívül mindenki idegen. Nem lennék féltékeny, hogy rajtam kívül máshoz is kötődik, attól még a kisbaba tudja, hogy ki az anyja és ahhoz ragaszkodik legjobban. Anyukámhoz is ragaszkodik, de attól nem rosszabb egy gyereknek, hogy minél többen szeretik. A dada nem az anyukája helyett szereti, hanem az anyukájával együtt szereti.

Szerintem sokan azért szólják le, ha valaki dadát fogad, mert azt feltételezik, hogy ő maga nem foglalkozik a gyerekével (mert a sok hülye amerikai filmben ezt látják), vagy nem tudják, hogy mit is jelent ez pontosan, vagy savanyú a szőlő, vagy szeretik játszani a mártírt. Vagy valóban van mindenre energiájuk és nem tudják elképzelni, hogy van, aki néha már idegileg és fizikailag ki van merülve. Én sokszor vagyok így az 1 éves fiammal, egyedül nevelem. Nincs pénzem dadára, de tudom, hogy ha lenne, akkor bizony néha idehívnám, hogy legalább fürdeni tudjak egyszer nyugodtan.

Ne haragudj a válaszomért, de 17 évesen még csak elképzeléseid vannak a dolgokról. Én is szakképzett csecsemő- és kisgyermeknevelő- gondozó vagyok, de hidd el az életben minden máshogy működik, mint azt az iskolapadban megtanultam. Egy babát nem könyvből kell felnevelni, hanem szívből. Amíg nincs tapasztalatod, nem neveltél gyereket, szerintem hiteltelen vagy, mert csak azt mondod, amit a könyvek leírtak, az életben pedig minden máshogy zajlik.

És ugyanmár honnan tudnád, hogy miért sír egy pár hetes csöppség, az anyukája előbb rájön. Magyar suttogónak érzed magad?

Én is csak gratulálni tudok, hogy ennyi idősen határozott elképzelésed van arról, hogy mit szeretnél, és azért még inkább gratulálok, hogy reálisan látod az életet!

Igen, ez egy olyan kérdés, ami biztos megosztja a környezetet.

Abban egyet értek, hogy még nem igazán tudhatod, mit jelent egy baba, ha nem vagy vele napi 24 órában, heti 7 nap éveken át...

Nekem még csak 8 hós a lányom, de annak ellenére, hogy jó anyának gondoltam magam, és azt hittem én mindent tudok és erős vagyok, ki vagyok bukva.

Nekem is van öcsém, két unokatesóm, egy keresztlányom, szinte én neveltem fel őket. Nem is féltem a kicsitől, mert nem okoz gondot megfogni, fürdetni, etetni, de ez nem "napi 24 óra". És a saját teljesen más.

Ennyi idősen teljesen meg voltam őrülve egy babáért, persze ésszel felfogtam, hogy nem lehet még, de most 29 évesen is néha azt érzem, hogy még nem vagyok kész erre:-)

Nehéz, fárasztó, rengeteg türelem és önfegyelem kell.

CSak kívánni tudom, hogy jó szakember légy, és találd meg a helyed a világban.

És még egy tanács: Ne ess abba a hibába, hogy ingyen dolgozol. Főleg, ha ebből akarsz megélni. Akármilyen nagy szíved is van, a munka az munka, te is pénzből élsz. Szivességet lehet tenni, és utána te is merhetsz szivességet kérni, de ingyen sose dolgozz!Én is megtanultam, hogy igenis megvan az "áram", és ne add alább magad annál, mint amit gondolsz, hogy érsz!