Csak engem erint ennyire erzekenyen az abortusz, vagy vannak meg hozzam hasonlo felfogasu emberek?

Nem vagy egyedül, Én is ilyen vagyok, meg is kaptam már itt a magamét ezért! :)

De mondjuk tényleg vannak olyan szituációk, amikor jobb így.. (erőszakból fogant baba, bizonyítottan beteg baba..stb) Bár, Én is a baba szemszögét nézem, nem az anyáét, pedig kellene azt az oldalt is nézni..

Nagyon nehéz, és kényes téma!!!

Világéletemben abortusz-ellenes voltam, és büszke voltam arra, hogy nem kellett átéltem a dolgot. Aztán egyszer csak védekezés mellett teherbe estem, amit már nagyon hamar észrevettem, és tudtam, hogy bármennyire is fáj, nem tarthatjuk meg, mert már van 3 gyerekünk és nem vagyok olyan fiatal. Az élet elrendezte, mert spontán elvetéltem:( De megérintett az abortusz szele engem is, fájt, sokat sírtam, lelkileg nem volt könnyű... azóta megválogatom, kiket ítélek el. Aki rendszeresen jár abortuszra, gyakrabban, mint kirándulni, hát azt nagyon... nem is egy ilyen ismerősöm van, olyanok, hogy nevetve mesélik el,milyen egyszerű műtét, nem gáz stb.

Én majdnem belepusztultam az egészbe lelkileg...

Az abortusz nagyon érzékeny téma, és sokan vagyunk így vele, hogy sajnáljuk nagyon a magzatot. Nekem is volt, de elhalt a babám 8 hetesen, és ekkor is "abortuszt" (missed ab) végeznek. Rémálom átélni is lelkileg.

Viszont ha belegondolok... mennyivel jobb azoknak a nem kívánt megszületett babáknak, akit pld. összeharapdálnak a szülei 6 hetesen, mert nem hagyja abba a sírást? Engem ezek sokkal de sokkal jobban zavarnak!!! Akkor inkább az abortusz, minthogy a később megszületett nem kívánt gyereket fizikailag bántalmazzák, éheztessék. És a pszchológus szerint (aki a tegnap beszélt erről az ügyről pont), nagyon sok felderítetlen hasonló ügy van. :(

Én beteg babát nem tudnék nevelni, belerokkannék...:( Minden tiszteletem azoké, akik nevelnek beteg gyereket, úgy, hogy már előre tudták, beteg lesz, és nem vetették el. (Mert ha születése után derülne ki, hogy beteg, hát nyilván ugyanúgy, ha nem még jobban imádnám!!!)

Nagy lelki teher lehet beteg gyereket nevelni, ugyhogy ha nekem kiderült volna a vizsgálatokon, hogy pld. down-kóros, elvettem volna. Az autizmust nem tudják szűrni amúgy, az csak születése után derül ki valakiről, hogy autista.

Én nem vagyok abortusz ellenes, mert vannak olyan helyzetek, amikor valóban ez a megoldás, de amikor valaki fogamzásgátlás helyett alkalmazza, az felháborít.

Nemrég szíven ütött egy kérdés, végül nem is válaszoltam rá, mert nem tudtam volna finoman fogalmazni.

Azért akarta a hölgy elvetetni a babát, mert ki akarja élvezni az első gyermekével az első éveket. Majd 2-3 év múlva jöhet a második. Az ilyet egyszerűen nem tudom megérteni, amikor valaki a saját kényelmét előtérbe helyezve hoz ilyen döntést. Ez nem más mint önzés.

Sajnálni én is sajnálom a meg nem született babákat, de tudom, hogy van olyan helyzet, ahol el kell vetetni. Pl. amit írtatok, ha beteg lenne. Anno én is azt mondtam, hogy ha beteg, akkor is tudnám nevelni, szeretni. Aztán az egyik baráti párnak beteg babája lett. Hiába szeretik a babát, egy kínszenvedés az életük! Sokat vannak kórházban, hiába álltak jól előtte anyagilag, a sok kezelés elvitte a pénzt, anyuka minden éjjel sír stb. Szóval őket látva úgy gondolom, hogy én ezt nem bírnám csinálni és minden tiszteletem azoké, akik mégis ezt csinálják!

Ahogy azt sem tartom jónak, hogy valaki mondjuk 14 évesen szül aztán irány az árvaház a picinek. Az nagyon szépen hangzik, hogy úgy is örökbe fogadják, de sajnos nagyon sokat nem. Az árvaházak már így is teli és sajnos az sem mindig biztos, hogy jó helyre kerül a gyerek!