Első babások! Ti már gondoltatok erre? Nekem nap mint nap átfut a fejemen, hogy mi nem is vállalunk több babát.
Szia
Ugyen igy sajnos,viszont annyira szeretnem a kicsinek,ha lenne testvere,de ha igy maradnak a dolgok akkor nem fogunk tudni bevallalni meg egy picit.
Akkor inkabb a meglevonek adunk meg mindent ami tolunk kitelik.Tudom,h a szeretet a legfontosabb,de sajnos abbol nem lehet enni adni a picinek,iskolaba jaratni,es oltoztetni sem.
Tudom sokan mondjak azt,h ahol 3-om embernek van mit enni ott 4-nek is,de En azert igy nem fogom bevallalni a babat,pedig tenyleg nagyon szeretnem.
Számomra kilátástalan ez a helyzet,sajnos
Terhességem alatt megszünt a munkahelyem,nincs hová visszamenni melózni:-(
De ha birnék is dolgozni(csak találnék valahol),nincs aki vigyázzon a csemetémre.Bölcsi kilőve,iszonyat nehéz bejutni!
Nagyszülők melóznak,meg betegek így rájuk nem tudom bízni!
Ha még egy gyerköccel meg is oldodna ez valahogy,de már kettővel???
Szertnék menni dolgozni a gyerekem érdekében!
Sajnálom, hogy így éreztek! Teljesen átérzem, nekem is megszakadna a szívem. Mi most várjuk az elsőt, egy fizuból élünk, én most diplomázom, devizaalapú hitel, - "csak" a duplájára nőtt, a fél fizetés erre megy el, és majd csak 20 év múlva telik le..., viszont mi 4-et szeretnénk, mindig nagy családra vágytunk.
Engem is a nálam 50 évvel idősebb szüleim bevállaltak, már akkor is majdhogynem nyugdíjból éltek, mert a fizujuk sem volt több, mint a nyugdíj, de soha semmiben nem szenvedtem hiányt! Fizetős szakkörre sosem tellett, de ennek ellenére hétfőtől-péntekig meg volt a napi kedvenc program: könyvbarátszakkör, matekszakkör, németszakkör, diákönkormányzat, kézilabda, rock and roll, cserkészet.
Nyaralni nem mentünk sehova együtt, csak néha-néha egynapos kiránydulásokra, de a 10 napos cserkésztábor nyárról-nyárra 10 éven keresztül testileg-lelkileg feltöltött.
Nagyobb aJándékokat (pl. barbibaba, könyv, pulóver) Karácsonyra kaptam, meg szülinapra, névnapra jött egy kis narancs, meg egy pár zokni.
Hála Istennek az én férjem soha nem fél attól, hogy mi lesz majd. És már belőlem is kinevelte ezt.
A család a jövő: nekünk, az országnak, mindenkinek.
Használt lesz minden cucc, talán a babakocsi nem, hogy majd a tesók strapáját is bírja, és a család fel megy a padlásra, és előszedi, ami még használható.
És a gyermekeink boldogok lesznek, nem rózsaszínben nyálladzó kislány lesz, hanem olyan lesz, mint a szülei. És ha intelligenciára NEVELIK, akkor elégedett lesz, boldog, elég játék lesz, ha lát egy vonatot, vagy egy rókát az erdőben, és nem lesz követelőző.
Ha nem meritek bevállalni, hogy a szeretet a család iránt TÁPLÁLÓ lehet, és az is, - nagyon sokat veszítetek, és ha majd az egyszem gyerkőc elrepül, otthagy, megnősül, férjhezmegy, neadjisten faképnél hagy..., akkor jöttök majd rá, mi is a második, a harmadik, ..., amiből már valóban összetartás alakul ki.
8 hetes kismama
Szia!
Mi áprilisra várjuk az első babánkat, és biztosan lesz majd kistesó is! Előrebocsátom, hogy mi előre felvettük a szopcpolt 2 gyermekre, de ha nem így lenne akkor sem gondolkoznánk a második babán!
Mindkettőnknek van testvére, és ha nem lenne a bátyám, rengeteg élménnyel lennék kevesebb. Ő az, akivel nem kell elmagyarázni egymásnak a vicc poénját, fetrengve röhögünk a régi történeteken, a közös bulikon, akivel mindig lehet nosztalgiázni, és aki majd lesz nekem amikor már a szüleink sajnos nem.
Nem voltunk sosem gazdagok, nem volt mindig otthon üdítő, csoki, új ruha és bicikli, nem voltunk nyaralni "csak" a rokonoknál, nem lettünk diplomásak. Mégis azt mondhatom nagyon-nagyon boldog, élményekkel teli és szép gyermekkorunk volt.
Nekünk sincs félretett pénzünk, törlesztjük az adósságainkat, a nagyszülők több száz kilométerre élnek tőlünk, nem keresünk sokat (bár hozzáteszem a mai világban jó, hogy legalább biztos munkahelyünk van!)
Több ismerősünk is azt mondja, hogy ilyen világban nem szabad egynél több gyermeket vállalni. Igazuk van, és nektek is előző válaszolók. De mégis...mi lesz így velünk? Elfogyunk...
Nekem sokszor eszembe jut egy régi mondás, amit a nagyszüleim szoktak mondogatni, nagyon szép:
"Egy a mamának, egy a papának, egy a hazának!"
Tudom, hogy szeretettel és nagy szavakkal nem lakik jól senki, de mégis...
Remélem senkit sem bántottam meg azzal amit leírtam, de jólesett elmondani a véleményemet!
Mindenkinek, és főleg a kérdezőnek kívánom, hogy minden rossz ellenére úgy tudja felnevelni a gyermekeit, ahogyan azt álmaiban elképzelte.
Sok sikert, könnyebben élhető életet és egészséget kívánok!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!