Egyedül vagyok ezzel az érzéssel?

Én is úgy érzem, hogy szinte mindent jobban csinálok a páromnál, de eszem ágában sincs mindent ráhagyni, inkább nyelek egy nagyot és becipzározom a számat (már amikor sikerül :)))

Sajnos én is amolyan őrmester típus vagyok és ha nem figyelek oda magamra, akkor mindenkit kioktatok, amit persze minden ember nehezen visel (főleg én!), de gondolom te is! :)

Amúgy a párom egyszer azt mondta, hogy neki jó úgy, ha egy picit irányítják, de tényleg csak egy picit, hogy attól még férfi, vagyis FÉRFI maradjon! :)

Nálunk dettó ugyanez van, 2 gyerekkel ( 3 és 1 évesek).

Ma nagyon kiakadtam, mert a pici bement a szobába, apuka nézte a tévét az ágyról, és nem vette észre, hogy a gyerek tőle fél méterre felmászott az ágyra. Hanyatt lezuhant, alig tudtam utána megvigasztalni. Azóta furán viselkedik, kómás, alvós. Úgyhogy lehet mi még ügyeleten kötünk ki ma, ha nem változik a helyzet.

Persze én voltam a hibás, miért engedtem be a gyereket a szobába.

Apuka meg annyival elintézte, hogy igen, kisfiam jobban kellett volna vigyáznod... Könyörgöm, 1 éves, még alig tud felmászni az ágyra is, nemhogy óvatosan letolatni róla...

Én nagyon mérges vagyok:(

Plusz apuka semmiért nem szól a nagyra sem (ne rohangálj teli szájjal pl...)

Kedves Kérdező!

Maximálisan megértelek, nálunk a helyzet dettó ugyanez...

Ha apára bízom a 11 hónapos lányunkat, ő tévézik, számítógépezik, újságot olvas, a gyerek meg marékszámra zabálja közben a macskatápot, leesik innen-onnan, olyan dolgokat művel, amik veszélyesek rá nézve. Hiába mondom neki hogy és mit kéne tennie a gyerekkel, le sem sz.rja, ahogyan azt sem ha a gyerek van besz.rva... Nekem sajna nincs segítségem akire a kislányom hagyhatom ha olyan dolgom akad, így viszont a 11 hónap alatt csak egyszer voltam egyedül. Akkor meg halálra paráztam magam. Ha valakitől használható tanácsot hallasz, kérlek oszd meg velem is! ;)

Kedves Kérdező és kedves hasonló sorsú Anyukák!

Ne csüggedjetek, nem vagytok egyedül. Nálunk is ez a helyzet, mint amiket Ti leírtatok. Azzal egészíteném ki, hogy az én férjem ráadásul társaságban úgy gondoskodik a két éves lányunkról, ahogy otthon soha. Úgy adja elő, mintha a világ legodaadóbb apukája lenne. Igazából nincs is vele semmi baj, azon kívül, hogy nem tud mit kezdeni a saját gyerekével. A számítógéphez jobban ért.

Sokszor olyan kiábrándító tud lenni.

Egyébként én is egy kicsit "őrmester" vagyok.

Jó, hogy nem vagyok egyedül ezzel a problémával. Tudom, hogy bennem is van hiba.

B.U.É.K. !!!!!!!!!!!!!!

Kedves tegnapi 18:58!

Nálunk is így van ez a család meg társaság előtti mintaapaság... Olyankor hányni tudnék, meg örülök is, hogy legalább olyankor kicsit fellélegezhetek... Őrmesterség is stimmel, de ha nem lennék az, akkor még ennél is rosszabb lenne a helyzet?! Hát részemről annyit, hogy én eljátszottam a gondolattal, hogy inkább egyedül nevelem fel a kislányomat, de az meg a gyerekkel szemben lenne önzőség... Remény? Kb. 10-15 év múlva, mikor a gyerek már ellátja magát, és nem kér a felnőttekből... :D Csak győzzük kivárni!