Egyedül vagyok ezzel az érzéssel?

Szia, szerintem nagyon rosszul gondolod a dolgokat. Rámehet a házasságod is, ha esetleg a férjed majd úgy érzi, hogy kirekeszted a gyerek dolgaiból, vagy netalántán alkalmatlannak minősíted. Mert a leírásodban ezt tetted.

Velem is előfordult már számtalanszor, hogy bent nyomkodom a mobilom, vagy szedem a szemöldököm, vagy körmöt vágok, míg a gyerek elvan magában a szobában. Nem is értem, hogy miért gondolod, hogy egy két éves (vagy akármekkora) gyereket nonstop szórakoztatni kell?

Nálunk is hasonló a helyzet, csak itt duplán, mert ikrek vannak, 22 hónaposak. Mondjuk én azért ráhagyom az apjukra, ha nagyon muszáj, de utána pakolhatok meg minden, mert szalad a lakás.. Ő is gyakran csak a tévét nézi, a gyerekek elvannak, de egyáltalán nem zavarja, hogy kupi van, hogy esetleg összevesznek valamin, stb... Az ellátással nincs gond, tisztába tevés, etetés, itatás, öltöztetés simán megy neki.

Szóval kedves Kérdező, a Te helyzeteddel az enyém annyiban azonos, hogy attól félek, hogy nem törődik olyan szinten a gyerekekkel, mint én, közben nagyszerűen megoldja, csak én attól félek, hogy nem sikerül, hogy majd épp akkor lesz valami baj, ami ugyanúgy megeshet akkor is, ha én vagyok Velük.

Szerintem picit próbáld lazábban venni a dolgot, tanítsd meg pelenkázni, meg a többi dologra is, csináljátok együtt, figyelje a férjed, hogy mit hogyan kell csinálni. Egyébként lehet, hogy a férfiak ilyenek, hogy látszólag mást csinálnak (telefon, tévé) de közben azért figyelnek, csak mi nem tudjuk?:D)

Ha már mennek az alap dolgok, akkor szerintem előbb-utóbb hagyd Őket magukra, vagy próbáld meg azt, hogy áthívod Anyukádat, hogy legyen ott, de ne segítsen, csak ha nagyon muszáj.

Ha kezdetektől megbíztál volna benne, hagytad volna, hogy a maga nem tökéletes módján gondoskodjon a gyereketekről, akkor most tudna pelenkázni is, meg mindent. A csatot is be tudja csatolni, csak te mindent jobban tudsz, és már hozzá se nyúl semmihez, úgyis rosszul fog kijönni belőle.

Bízd rá is, az övé is, bátorítsd ahelyett, hogy azt hajtogatnád, hogy te mennyivel jobban csinálod. Lehet, hogy macerás, de hosszú távon megéri.

Szerintem nagyon rosszul állsz ehhez a témához. Semmi probléma azzal, hogy a férjed mellett a gyerek "csak" elvan, és nem szórakoztatja ő is folyamatosan. Én nem élek együtt a férjemmel, az alig másfél éves lányunkat mégis odaadom neki két napra is, és nem kapok infarktust attól, hogy pontosan méri-e ki neki a tápszert este, vagy ugyanúgy pelenkázza-e be, ahogyan én. Nem hiszem, hogy bármi baja lenne egy gyerkőcnek, ha nem a nap 24 órájában van teljes körűen ellátva. Lazulj, lazulj.

(nekem kicsit olyan házi őrmesternek tűnsz :)

ja, és egy két éves már nem olyan kicsi..

Ez a titok!Csak azt nem tudjuk megcsinálni, amit nem akarunk.

Szerintem is hagyd csak nyugodtan őket kettesben-a gyerkőcök roppant rugalmasak, egy idő megfelelően hosszú idő után kénytelen lesz enni-, inni adni, pelust cserélni...nem kell neked rögtön ugrani.Apuka tanul, a gyerek meg hidd el kibírja-sőt!

A kocsiba az ülés csatját is, kérd meg, hogy csatolja be legyen szíves, mert mittudomén, tele a kezed...vagy akármi.

(Különben jobb, ha ezekre felkészültök, mert bármi jöhet...mondjuk el kell utaznod, vagy ne adj'Isten beteg leszel-akkor mi van?)Ugyan már ne legyen élhetetlen-tessék megoldani apukának is.:)

szerintem is lazíts kicsit.a muszáj nagy úr.ha ráhagyod egyszer kétszer hosszabb időre,bele fog rázódni.nálunk pl én küzdök folyamatosan a csattal :-) ő meg az ülés bekötéssel,de megoldotta,bekötötte szemből(0-18kg,és elvileg még menetiránynak háttal kéne 10lióig,ő meg csak 8)

de pl simán etet,itat,pelust cserél,sőt a nagyobbik(2 éves múlt)szinte mindent csak apával akar csinálni.ha itthon van ő öltöztetheti pelusozhatja fürdetheti(csak) és még enni is le kell ülnie vele.ja és simán fölveszi a fél éveset és a 2 éveset is egyszerre.

szóval hagyd hadd bontakozzon ki apa is