Egyedül vagyok ezzel az érzéssel?

Nem hiszek a szerelemben. Nem azért, mert csalódtam, hanem azért, mert nem hiszem, hogy létezik. Számomra biztos nem... Ha összejövök valakivel, nem úgy vagyok mint a többiek, hogy annál jobban megszeretem, minél több időt töltök vele, hanem én annál jobban megunom. Nem birom a romantikát és egy szerelmes férfi számomra b.zis.

Engem olyanok vonzanak, akik "tiltottak", de azok is csak addig amíg tényleg tiltottak maradnak. Ha már ott tartunk, hogy nincs egymás előtt titkunk, szégyellni valónk, egyszerűen elhidegülök az illetőtől, mert már nem tud érdekes lenni, akármennyire is szeret. Másnál is van ez így? Persze a barátsággal más a helyzet, a barátaimhoz mindig hű maradok, pont az ellenkezője.

Egy lány