Hogyan viselkedjek az apósommal, ha nem keres a vetélésem után?

Őszintén sajnállak a veled történtek miatt.

Szerintem kétesélyes a válasz. Lehet, hogy apósod már nagyon vágyott unokára, és most, mint jó néhány férfiember, nem tud mit kezdeni a helyzettel.A másik verzió - remélem nem így van - meg nyilván az, hogy egyáltalán nem érdekli az egész. Ezt neked kell tudnod.

Ha a saját fájdalma tartja tőled távol, rajtad múlik, milyen hamar oldódik ez a helyzet. Ha a kapcsolatotok jellege megengedi, talán elég, ha amikor újra találkoztok, egyszerűen átöleled, és elmondod neki az érzéseidet. Ha a második az igaz, akkor nem tudsz mit tenni, nézd levegőnek. Fölösleges most családi viszályt szítani a meglévő baj mellé.

Én amúgy látatlanban az első verzióra szavaznék.

Kívánom neked, hogy a 2011-es év váltsa valóra az álmodat, és magadhoz ölelhesd a kisbabádat!

Nem tudhatod, hogy hogyan viseli valójában a helyzetet. Az én apósom is ilyen volt. Amikor kiderült, hogy elment a baba a 18. héten, nem is reagált. Soha fel nem hozza/hozta a témát. Azt hittem, hogy nem is érdekli stb.

Már született 2 gyermekünk és most tudtam meg a régi munkatárasitól, hogy akkor amikor kiderült, hogy elvetéltem, egész nap sírt a sarokban a munkahelyén és mai napig, minden évben azon a napon szabdságot vesz ki, és elmegy gyertyát gyújtani a templomba (előtte sose járt templomba), de erről mai napig hivatalosan nem tudunk. Szerintem anyósom se.

Sokkal jobban megviselte, mint anyósomat, aki látványosan jajgatott és jajgat mai napig:

"Jaj, szegénykém, csak jobb lenne, ha az a pici is megszületett volna! Már 8 éves lenne!"

vagy

"Jobb is, hogy nincs, legalább nem kell beteg gyereket ápolnod!"

stb.

Hát jobban tisztelem apósom belső gyászát, mint anyósom hisztériáját.