Vannak dolgok, amiket egy gyermekkel is őrülten nehéz megcsinálni/megoldani/összeegyeztetni, néha elgondolkodom, két gyerekkel 2x olyan nehéz?

Szervezés kérdése az egész...egy kicsit több idő kell a készülődésre,egy kicsit több cucc ha elmentek otthonról.

Én inkább attól tartottam,hogy hogyan fog annyi időm beszélgetésre jutni már 2 gyerkőccel,én ezt napi szinten elég fontosnak tartom.De szerencsére apával közösen megoldjuk.:))

nekem mindenki azt mondta hogy milyen jó a kis korkülönbség...és belevágtunk.19hónap van a 2 gyerkőc között.Már maga a terhesség sem volt egy leányálom,főleg a végén,mert akkor az örökmozgó fiam állandóan cibált sétálni,motorozni....de megment.most már 2 éves és egy hónapos a nagy,a kicsi meg tegnap volt fél éves.nálunk pl az öltözés úgy zajlik,hogy először a nagy,őt kiküldöm az udvarba(kertes ház),majd attól függően ha tündérputtonya,akkor én,és a kicsi,ha babakocsi akkor a kicsi,kiviszem a babakocsiba és én felöltözöm.Addig a nagy el macskázik,kutyázik.

nagy bevásárlás nálunk úgy zajlik,hogy a nagy apával a bev.kocsiban.a kicsi rajtam puttonyban.vagy csak a nagy és apa mennek.kocsim nekem nincs,apa jár vele(hétfőn megy pénteken jön)így az orvos,bank,hivatal...nekem is kocsi szervezés,és a többi

ketten még nem szaladnak kétfelé,de volt már rá precedens,hogy a kicsi az útszélén a babakocsiban én meg rohanok az út közepén kalimpáló motorozóm után,mert autó jön

apával kettesben mióta megvan a nagy,talán 2x voltunk el vacsizni,de akkor is a gyerek üvöltésére értünk haza(mörphy törvénye)vagy akkor vagyunk ha alszanak.sajnos mamával nem nagyon vannak el,ritkán látják.

amúgy meg arra kell gondolni,hogy mindent meg lehet oldani,csak akarni kell...

de azért a harmadik babát szigorúan 5év múlva vállalom be :-)

Akkor nem csak én vagyok kéz zizzencs néha nap végére.:)

Persze, mindent megoldunk mi is, és azért míg csak egy babán volt is sikerült mindent megoldani 1 hétig is rá lehetett bízni a nagyobbikat a mamáékra, mi meg nyaralhattunk Tunéziában, míg terhes voltam, wellneszerzni is voltuk a naggyal, és az akkor még pocaklakóval. A nagy gyakran megy a mamáékhoz akár 1-2 napra, vagy akár 1 hétre is nyaralni. Szerencsére nagyon mobil gyerek, elvan mindenkivel. Mióta öcsi is megvan voltunk kettesben férjemmel 1x hajó kirándulni BP-en, (vidékiek vagyunk), esküvőn gyerekek nélkül, meg moziba is eljutottunk, sőt vacsorázni is. Már 6,5 hós a kicsi, szóval azért minden megoldható.

Mi is kertes házban lakunk, így én is a naggyal kezdem az öltöztetést, és mikor ő kész kirakom az udvarra. Csak egy a gááz, meglép az udvarból, mert ki tudja nyitni a kaput és lelép a kutyával..Volt, hogy jócskán megfuttatott, addig a kicsi a gyerekszobában várt a földön halál türelemmel. Így igyekszünk mindent jól zárni, de van hogy apa elfelejti a kallantyút hajnalban visszarakni...De mára már megoldódott ez a kérdés.

Nálunk is kicsi a korkülömbség a két gyerek között, és míg terhes voltam, a nagy gyakran kihasználta a helyzeti előnyét, hogy anya már alig bír "döcögni", és fel-felszaladt az emeletre, én meg ülhettem a lépcső alján és könyörögtem neki, hogy jöjjön le, mert felmenni, lépcsőzni nem bírtam. Nagyon fulladtam, csak a legvégsőbb esetben álltam neki lépcsőt mászni. Voltak sztorik, mikor teljesen felszökött a tetőtérbe és magára húzta a zuhany ajtót, és ott sírt nekem, hogy nem tud kijönni. Hááát, mire felértem szakadt róla a víz, és alig kaptam levegőt. No nem azért, mert annyira rohantam, siettem amennyire bírtam, de mindhárom pihenőn meg kellett állnom fújtatni...Voltak dolgok, de ma már csak jó emlékek ezek is.:)