Vannak dolgok, amiket egy gyermekkel is őrülten nehéz megcsinálni/megoldani/összeegyeztetni, néha elgondolkodom, két gyerekkel 2x olyan nehéz?

Attól függ mennyire kicsik.... ill. a nagy mennyire kicsi.

egy kétéves már tud vetkőzni és egy 3 éves már öltözni is.

kétfelé szalad? nevelés kérdése -is-

apás program: igen nagyi..ha baj neki akkor úgyis szól.

két gyerek még mindig jobb mint 3 mert két kezem van de 3 nincs..

bevásárlás? apa figyel anya vásárol aztán forditva vagy hipermarketben meg lehet felezni ezt a felét én veszem és te figyelsz köv. felében te veszed én figyelek.

Szerintem ez az érzés normális.

Nekünk kettő van, és azon gondolkozom, hogy vajon hárommal milyen lehet? :o)

Szerintem mindenki így gondolkozik az "egyel több gyereken", mint amennyi van neki.

Azt ne feledd el, hogy vannak dolgok, amik meg kettővel könnyebben mennek. Pl. elszórakoztatják egymást az idő nagy részében.

Nálunk a nagyi szívesen vigyáz kettőre is.

És igaz, amit már írtak, hogy mire lesz egy következő, addigra a meglevő már önállóbb lesz sokkal.

És tényleg. Vannak dolgok, amik nehezebbek, vagy inkább csak több idő kell hozzá, de minden csak szervezés és rutin kérdése.

Viszont dupla annyi mosolyt kapsz naponta!!!

l ha apával kettesben szeretnénk lenni,akkor szegény nagyira bízzunk két gyereket?

Apával akkor tudok kettesben lenni ha a két gyerkőc alszik. Persze max. 2.5 órát mert ébred a kicsi 3 óránként...

Elmenni nem tudunk sehová kettesben, nincs senkire se bíznunk őket. 2 éve nem voltunk kettesben sehol és ez még így is marad évekig. Ha kórházba kellett pl. mennem akkor is össze kell pakolni az egész családot és együtt menni mindenhová mert a nagyot sincs kire hagyni.

Ez van, aki ezt nem bírja ne akarjon még egyet.

Vagy elmenni valahova, amikor ketten kétfelé szaladnak.

Igen, a férjem szalad balra én jobbra, ez így megy. Amelyikünk közelebb van a zűrt okozó gyerekhez az ugrik.

Nálunk testvérkocsi van, abba legalább néha nyugalomban elülnek egy ideig akkor nem kell addig kétfelé szaladni.

De sokszor vásárolunk úgy, hogy én szoptatom a kcisit a pelenkázóban, férj meg a nagyobikkal bevsárol aztán mi csatlakozunk hozzájuk újra...

Vagy pl most télen az öltöztetés,néha alányommal is nehéz,és a végére rólam szakad a víz...

Igen, ez is gáz :D Felöltözöm először én, mert én bírom ha rámmelegszik, aztán a nagyot öltöztetem és ha elkészült leül egy kisszékre az ajtó elé és közben kántálom az "Ott maradsz" szavakat egészen addig amíg a kicsit fel nem öltöztetem, mert ő azonnal éktelen bőgésbe kezd amint sapka kerül rá így emiatt mindig ő öltözik utoljára, viszont utána egyből mozgásba kerül amitől ált. elalszik.

Vagy a bevásárlás...

Nagy a kocsiban, apa tolja, kicsi a babakocsiban én tolom. vagy mindkettő testvérkocsiban.

És igen, az életünk úgy fest egészn ap, hogy folyamatosan mentjük meg a nagy életét, mert válogatott baromságokat csinál, miközben sokszor van hogy a kcisi meg ordít...

Sokszor úgy ebédelek, hogy a bal kezemmel etetem a nagyot, jobb lábammal ringatom a kicsi hordozóját és közben én is ebédelek.

És igen, este 9-kor már szétcincált idegekkel várjuk a következő napot :DDDDD

Ez ilyen bizony még pár évi. El kell fogadni, hogy ezek az évek nem a moziba járásról és romantikáról szólnak, hanem a túlélésről. Akinek ez nem megy (az első babánál nekem fél évig ne ment. egyszeráen nem tudtam elfogadni) az inkább még ne vállaljon 2-t)

Írhatnék még,de értitek szerintem mire gondolok.

Nálunk kettő kicsi van, egy 2 éves 5 hós a másik 6,5 hós...

Valahova elmenni kettővel egyszerre, kész tortúra! Reggeli öltöztetés, 1 óráig tart, mire fel bírom öltöztetni a nagyot, és addig a kicsi már nagyon szenved. És igen, én is leizzadom. Utcán sétálgatni arról szól, hogy én tolom a babakocsit, és könyörgöm a nagynak, hogy jöjjön már, mert minden bokorba megáll...

Apával kettesben???Ááááá felejtős! A nagy este 10-kor még ott gombolyít köztünk, mire végre elalszik. Addigra meg mi dőlünk ki.

Bevásárlás???Kilőve, csak úgy megy, ha a mama vigyáz a két kicsire, és akkor i a párommal el tudunk menni vásárolni tesco meg ilyen helyekre. Mivel a nagy mindent megvetetne velünk, és felesleges hisztit nem akarunk. Azért jut idő kettőnkre a párommal, most ősszel voltunk ősszel hajókiránduláson, nemrég vacsorázni is...azért komoly szervezést igényel, de megoldható minden. Postára eljutni nekem, van, hogy 2 napi szervezés, de azért mindent el lehet intézni...

A nagy tündér, sokat segít a kicsi mellett. Most nem egyszerű, de majd ha nőlnek könnyebb lesz talán.

Arra kell gondolni, hogy nem te leszel az első anya, akinek két gyereke van :)

Nekem van egy 2 évesem és egy 1 hónaposom :) Járunk bevásárolni, a kicsi a babakocsiban vagy kenguruban, a nagy jön mellettem (vagy motorozik).

Induláskor először én öltözök fel, aztán a nagy, aztán a kicsi (én izzadok a végére). A nagy tud segíteni sok mindenben, húzza a ruháját, veszi a cipőjét, elő is veszi azokat.

Szoptatásnál olvasok a nagynak meséket vagy kirakózunk.

Apával kettesben: igen a nagyira mindkettőt, de ő bírja, mert óvónő, volt már dolga egyszerre 30 gyerekkel is :)

Szerintem két gyerek még nem olyan durva, mert 2 kezed van, inkább arra leszek kíváncsi, milyen lesz, ha véletlen kitaláljuk, hogy legyen 3. baba is :)

Egyébként minden csak szervezés és hozzáállás kérdése. Bár még csak 1 hónapja vagyok 2 gyermekes anyuka, igazán eddig nem volt semmi rossz tapasztalatom és nehézségem sem. De én egy eléggé pozitív és optimista ember vagyok, más már biztos kiborult volna.

Én mégcsak várom a 2. babánkat. Kiköltöztünk a kertvárosba, a központ 20 perc busszal. Kocsi nincs. Így még egy bevásárlás, orvos vagy bármi elintéznivaló is kész tortúra. Apát meg kell várni, hogy hazajöjjön, segítsen. Most éjjel szaladt el a tescoba, mert már az édes négyes nagy bevásárlás nem megy.

Mindenhova buszozunk. Sosem voltunk kettesben a 2 év alatt. De nekem ez nem gond, nem áldozat. Én vágytam erre, én/mi akartunk családot.

Szóval még nagy hassal sem könnyű, ha van már egy dackorszakos kisebb.