Milyen a jo apa?

Ja és még elfelejtettem, hogy a szülők és egy barátnővel vagy még eszembe jutott, hogy hasonló sorsú nővel közösen vállalt albérlet nagyon jó megoldások lennének.

A ráijesztés is nagyon jó ötlet. A felsüléses rész viszont egy buta gondolat. Nem az a lényeg szerintem, hogy biztosra menj, nehogy felsülj, hanem ilyenkor egy esélyt adunk a másiknak arra, hogy változzon. Le kell ülni vele beszélgetni, ki kell tűzni számára egy időtartamot, hogy azon belül vársz, hogy változzon a helyzet. Ki kell kötni, hogy ha nem változik, akkor annak az lesz a következménye, hogy elhagyod. És ezt következetesen betartani!! Aztán majd ha otthagyod, megijed. Akkor majd ő érzi úgy, hogy egyedül maradt és ha képes rá, elgondolkodik a dolgokon. Persze a változás lehet, hogy csak fél évig tartana és visszaállna minden, de akkor azt az embert végleg el kell hagyni. Tartsd magad annyira, hogy ne kelljen elviselned ezt az életet!! Az egyik ismerősöm mondja mindig, hogy nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Hát ez rád maximálisan illik.