Nem tervezett terhesség, kinek a véleménye fontosabb ebben az esetben?

1,5 éve vagyunk együtt, szeptemberben költöztünk össze. Előtte 3 évig (!) ment közöttünk egy se veled, se nélküled típusú macska-egér játék. Szóval tényleg hatalmas a boldogság, mióta "hivatalosan is" együtt vagyunk. Viszont terhes lettem, 7 hetes vagyok.

Én nagyon örülök, és boldog vagyok a baba gondolatától, ha csak eszembe jut, hogy a hasamban van, elönt a boldogság, melegség. Szeretem a gyerekeket, nagyon jól elvagyok velük, már anyuka barátnőim szerint bennem egy gyereksuttogó veszett el. Mindig tudtam, hogy akarok gyereket, de nem terveztük ennyire korán. Ettől függetlenül úgy érzem, képtelen lennék elvetetni.

Párom szerint még nagyon korai, ő 6-8 évig nem is akart családalapításra gondolni komolyabban. Velem tervezi a jövőjét, de a következő éveket a munkának, karriernek, utazgatásnak, pihenésnek akarta szentelni és közben felépíthettük volna a közös életünket, együtt. Esküvő, házépítés és majd utána gyerek, ha már nyugi van. És hogy ő még csak kézben sem fogott soha újszülöttet, nem tudja, hogyan kell életben tartani egy gyereket. Azt mondta, hogy szíve szerint nem akarná megtartani. Emiatt volt is egy kisebb vitánk, de elmondása szerint túlságosan szeret ahhoz, hogy elveszítsen emiatt.

Viszont én félek attól, hogy az ő félelmei, gondolatai később megmérgezik a kapcsolatunkat, a kis alakuló családunkat.

26-27 évesek vagyunk, nem gondolom magunkat túlságosan fiatalnak a szülőséghez.

Nem megszavaztatni szeretném, csak érdekelne, ki mit gondol erről.

Én az elején talán túl erőszakos voltam azzal, hogy közöltem, az én testemről van szó, nekem kéne elbeszélgetésre menni, szívhangot hallgatni, átesni egy olyan beavatkozáson, amit egy porcikám sem kíván.

Szüleimmel, barátokkal erről nem akarok beszélni. Nagyon szeretem őket, de úgy érzem, nem tudnának objektíven ehhez hozzáállni.

(Anyagilag belefér az életünkbe egy gyerek. Dolgozunk, európai átlagot nézve is mind a kettőnknek jó a fizetése. 2 lakásunk van, az egyik ki van adva. Ő örökölt a nagyszülei után tavaly egy telket is, elég jó lokációval. Hitelünk nincs. Nem arról van szó, hogy hónap végén már a szülőknek kell kisegíteni minket és elérhetetlen álom kategória egy saját ingatlan.)