Nem tervezett terhesség, kinek a véleménye fontosabb ebben az esetben?
1,5 éve vagyunk együtt, szeptemberben költöztünk össze. Előtte 3 évig (!) ment közöttünk egy se veled, se nélküled típusú macska-egér játék. Szóval tényleg hatalmas a boldogság, mióta "hivatalosan is" együtt vagyunk. Viszont terhes lettem, 7 hetes vagyok.
Én nagyon örülök, és boldog vagyok a baba gondolatától, ha csak eszembe jut, hogy a hasamban van, elönt a boldogság, melegség. Szeretem a gyerekeket, nagyon jól elvagyok velük, már anyuka barátnőim szerint bennem egy gyereksuttogó veszett el. Mindig tudtam, hogy akarok gyereket, de nem terveztük ennyire korán. Ettől függetlenül úgy érzem, képtelen lennék elvetetni.
Párom szerint még nagyon korai, ő 6-8 évig nem is akart családalapításra gondolni komolyabban. Velem tervezi a jövőjét, de a következő éveket a munkának, karriernek, utazgatásnak, pihenésnek akarta szentelni és közben felépíthettük volna a közös életünket, együtt. Esküvő, házépítés és majd utána gyerek, ha már nyugi van. És hogy ő még csak kézben sem fogott soha újszülöttet, nem tudja, hogyan kell életben tartani egy gyereket. Azt mondta, hogy szíve szerint nem akarná megtartani. Emiatt volt is egy kisebb vitánk, de elmondása szerint túlságosan szeret ahhoz, hogy elveszítsen emiatt.
Viszont én félek attól, hogy az ő félelmei, gondolatai később megmérgezik a kapcsolatunkat, a kis alakuló családunkat.
26-27 évesek vagyunk, nem gondolom magunkat túlságosan fiatalnak a szülőséghez.
Nem megszavaztatni szeretném, csak érdekelne, ki mit gondol erről.
Én az elején talán túl erőszakos voltam azzal, hogy közöltem, az én testemről van szó, nekem kéne elbeszélgetésre menni, szívhangot hallgatni, átesni egy olyan beavatkozáson, amit egy porcikám sem kíván.
Szüleimmel, barátokkal erről nem akarok beszélni. Nagyon szeretem őket, de úgy érzem, nem tudnának objektíven ehhez hozzáállni.
(Anyagilag belefér az életünkbe egy gyerek. Dolgozunk, európai átlagot nézve is mind a kettőnknek jó a fizetése. 2 lakásunk van, az egyik ki van adva. Ő örökölt a nagyszülei után tavaly egy telket is, elég jó lokációval. Hitelünk nincs. Nem arról van szó, hogy hónap végén már a szülőknek kell kisegíteni minket és elérhetetlen álom kategória egy saját ingatlan.)
Lehet, hogy csak beijedt a felelősségtől, meg attól, hogy minden megváltozik, de van 9 hónap arra, hogy megszokja a gondolatot.
Ha miatta elveteted, szerintem soha nem tudsz utána úgy nézni a párodra, mint korábban.
Ez az a kérdés, amit nem lehet igazán eldönteni. 50-50% a véleményetek, te megtartanád, a párod nem. Ketten hoztátok össze ezt a gyereket, nyilván mindkettőtök szava fontos - ez alapján tehát döntetlen.
Anyagilag belefér, mondod - rendben, akkor tehát ez egy "igen" a megtartás mellett.
De a párod szíve szerint még nem nyugodna le, ő később akar gyereket - ez pedig könnyen oda vezethet, hogy bevállaljátok a babát, a pasi meg úgy lép le mellőled, mint k.va a díványról, és nevelheted egyedül a gyereket, ő meg vasárnapi apuka lesz.
Lehet, hogy most van egy jól fizető home office állásod, de most szólok: a baba mellett pár évig te nem fogsz dolgozni, otthonról sem. FŐleg ha egyedül neveled majd.
Nagyon nehéz kérdést tettél fel, és igazából itt csak egy dolog történhet: egyikőtöknek engednie kell. Ezt viszont más nem tudja eldönteni helyettetek.
tartsd meg mert anyagilag bele fér és mivel PCOS melett ezek szerint nem lenne vagy csak nehezen gyereked . te most szeretnéd barátod meg majd 40 évesen esetleg .
de lehet megváltozik 9 hónap alatt.
Én azért azt is felülvizsgálnám, hogy vajon mennyire tolerálja a cég a hosszú távon az egyedülálló anyák munkához való hozzáállását. Az oké, hogy van most egy full HO meló, ami jól fizet, de fogják tolerálni, amikor a teljesítmény csökken, törzsidőben nem vagy elérhető és hasonlók?
Mert anyaként, egyedülállóként meg pláne, ez így lesz. Van munkakör és cég, ahol legyintenek erre és van ahol nem feltétlenül. Erre is kellene szánni egy percet a gondolatmenetben.
Azért voltam idegenek véleményére kíváncsi, mert a szüleim véleménye pl. egyértelmű lenne: tartsam meg, hiszen azt szeretném. Ugyanígy, a legjobb barátnőm is ezt mondaná.
Ezzel szemben a párom legjobb barátja valószínűleg inkább az ő pártját fogná már, az enyémmel szemben.
(A kérdésem valós, nem tudom, miért kell azzal jönni, hogy engem "etetni" kell. Nem mindenki a létminimum szintjén él.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!