Gyerekszáj! Milyen aranyos sztorid van, ami kisgyermek poénos bemondása alapján lett vicces?

Bár leírom,de csak azért mert tudom hogy ezt is lepontozzák ahogy az összes többi aranyos hozzászólást(csak tudná,hogy miért jó ez??)

A fiam sokáig nem tudott pár nevet kimondani,így a keresztanyját aki Brigitta azt Diginek hívta..A kis barátját akivel játszott Janika volt..De Hakikának hívta.A párom Dénes és őt Dininek hívja még most is..Ez ráragadt...

Apát egy párszor megkérdeztem mit csinál mikor beakarok menni a fűrdőbe és ő is bent van.Sajnos ki kiabált egy párszor:sz@rok.Egyik nap a játszótéren voltunk 20hónapos kislányommal,találkoztunk egy ismerőssel.Kérdezi a kislányomat apa hol van,mit csinál?A kislányom nem mondott mást csak annyit:sz@rik

Gondolhatjátok majd el süllyedtem.

2,5 éves volt a lányom, mikor azt mondta: Nézd anya! Kezdek fázni, mert megrázott a hideg és kacsa bőrös lettem!

Vagy amikor tanultuk, hogy csak a zöld lámpán lehet anyának is áthajtani, illetve a zebrán is csak akkor megyünk át, ha folyamatos zöld, nem pedig villog. Állunk a zebránál és az én gyöngyöm megszólalt visítva: Anya, anya zöld! Most már ráléphetünk a zsiráfra!

Hát eleinte gondolatban érdekesen keverte az állatokat! Pedig az állatkert 2-3 hetente kötelező program volt.

Kisfiam még nem igazán beszél, csak próbálkozik. De voltak aranyos sztorik, mindig alkot valamit.

10 hónaposan például bemászott a dolgozó szobába, és lerámolta apja számláit, amik egy kupacban voltak a könyves polcon, a könyvek tetején. Mivel Ati csöndben volt, apja tudta, meg kell keresni, mert valami rosszat csinál. Odament a dolgozó szoba ajtajához, Ati éppen az egyik számlát fogdosta, majd mikor meglátta, hogy lebukott, felkiáltott, hogy HEJJJ, eldobta a számlát, és szélsebesen arrébb mászott, mint aki azt akarja mondani: Kicsoda? Éééén? Én aztán nem! :)

13 hónaposan egy újabb mániája lett kisfiamnak, mégpedig az, hogy a fiókjaiból kirámolta minden ruháját. A legbosszantóbb az volt, hogy az összehajtogatott hosszú ujjú pólóit is, kb. 15 darabot szórt ki egyenként, én meg naponta legalább hatszor hajtogathattam össze, és rakhattam vissza. Gondoltam kitolok vele, és átrendeztem a fiókokat, a hajtogatott pólókat átraktam két fiókkal feljebb, ahol már nem éri el, az eredeti kedvenc fiókot pedig üresen hagytam. Ati odament, kinyitotta, és látta, hogy ez bizony üres. Biztonság kedvéért azért kézzel is ellenőrizte, hogy üres-e, belekotort. Miután tényleg nem talált benne semmit, visszacsukta. Majd lépett kettőt jobbra, és kihúzott egy másik, nagyobb fiókot, és meglátta, hogy az tele van anya melltartóival. Felvirult az arca, majd ezt mondta kaján vigyorral: HE-HE! És egyenként, bosszúból kiszórta a fehérneműimet. :)

És a harmadik a napokban történt. A történethez hozzátartozik, hogy próbál szavakat utánozni, kimondani, hablatyol babanyelven. Sokszor mond olyanokat, hogy értelmes szót bele lehet hallani. Szóval a sztori: kisfiam éppen egy kekszet evett. Csupa morzsa volt a szája, apukája meg is jegyezte: Ejnye Te, hát így kell kekszet enni? Hogy nézel ki? Erre kisfiam éppen "megszólalt": DISZNÓ. Apukája rögtön rávágta: Igen, kisfiam, pont úgy nézel ki. :))) Olyan jót nevettünk rajta, tényleg úgy jött ki, mintha szándékosan mondta volna.

Nekem az utolsó tetszett a legjobban! :))))

ez ugyan még nem beszéd de:

Az én fiam is ilyen "zsiványka" mindig gyanús ha csönd van. Ma példáúl (1éves) rágcsáltam s neki is volt hamija, de az enyémből nemkaphatott mert az nemtudná még elrágni. De folyton ott őgyelgett s bámult, majd mikor raktam a számba akkor ő elkezte öltögetni a nyelvét, hogy utánozzam. Én lenyeltem a falatot s kidugtam rá a nyelvem mire hatalmas szemekkel nézett hol a kaja. :D

Én azt bírtam nagyon, mikor 2,5 éves kicsi fiam nagyot sóhajtott és úgy ölelgette meg a hugiját: "Nah, gyere te kis pocok!" :)

Amikor pedig azt magyaráztuk neki, hogy ő kisfiú, a hugi pedig kislány kimérten kioktatott minket: "Nem Apa. Ő nem kislány. Ő Hugi." :)