Mennyire vagytok egy hullámhosszon a párotokkal nevelési kérdésekben?
Kis- és nagy dolgokban egyaránt érdekel. Mert nyilván mindenki eldönti, hogy "legfontosabb a következetesség", de ezt mindig be is sikerül tartani?
Nekem nagyon jó férjem van, aki nagyon jó apja a gyereknek. Vannak viszont olyan dolgok, amik nekem számítanak, szerinte viszont annyira lényegtelenek, hogy beszélni is kár róluk, és az ilyesmi szerintem csak következetlen neveléshez vezet. Pl. levesszük a cipőt, ha bemegyünk a lakásba; nem csúszunk-mászunk farmerban a földön (szóval azonnal át kell öltözni, ha valahonnan hazaérünk); nem tesszük a lábunkat az asztalra stb. Őt és a testvéreit nem így nevelték, de szerintem ezek is fontos dolgok. És a férjem szemében ezek olyanok, amik plusz odafigyelést igényelnek, és hát vannak ennél fontosabb dolgok is, ezek nem annyira fontosak. Pedig akit így nevelnek, annak annyira természetes, mint az, hogy nem veszem fel a pulcsit kifordítva. Nem igényel plusz energiát, és ha kicsit nem figyelek oda, én akkor sem teszem fel a lábam véletlenül sem az asztalra, és véletlenül sem mászok be a szobába cipővel.
Nálatok hogy áll ez az egyetértés dolog?
Akárcsak a mi kis családunkat festetted volna le. :)
Következetesség ide vagy oda, nekünk csak ideig óráig sikerült kezelni a helyzetet.
Ha jól letolom a párom azért, hogy ugyan vegye már le a cipőt, akkor egy darabig megteszi, majd egyszercsak megfeledkezik róla. Jöhet az új letolás. :) Azért valamennyire beláttam, hogy ő így nevelkedett, neki meg a másik fele a "felháborító".
És hogy jelentkezik ez a gyerekenevelésben? Párom nem szól ugye azért rá, ha leveszi a cipőt vagy átöltözik, én viszont részolok ha nem. Ebből következően ha én a közelben vagyok, akkor a cipő lekerül, a ruha otthonira cserélődik. Ha nem, akkor el tudom képzelni, hogy mi zajlik.
Szóval ha úgy nézzük, akkor a kisfiunknak alkalmazkodik, apához és anyához egyaránt.
Egyébként ugyanez a helyzet a játék terén is. Ha apával játszik egy hangyányit többet meg enged magának. Aért annyira nem buták ők. :)
mikor rámjött, hogy ne menjünk be a lakásba egyáltalán cipővel, hanem az ajtó előtt vegyük le, a párom hülyének nézett és azt mondta, ezt ne is várjam tőle. Mikor a kicsi csúszni mászni kezdett az előszobában és megint előjöttem a témával, azonnal megértette, hogy a gyerek a fejére húzza a homokos lábtörlőt, és szó nélkül veszi le a cipőjét az udvaron, a bejárat előtt. MA véletlenül belépett vele, de ahogy észbe kapott, egyazon helyben meg is állt, nem mozdult. Őt is lehet nevelni, csak észérvekkel meg kell győzni. A kicsit is így igyekszem. A párom csak arra figyel oda, hogy ne ijedjen meg, ha a kicsi megüti magát, elesik, vagy baj éri, azonnal játszik vele tovább, nevet neki, és ha még el is kezd görbülni a kicsi szája lefelé, hamar abbahagyja. Ez még nekem nem megy, szóval még nekem is kell tanulnom kicsit.
Az apróságokról, amiket írsz, csak annyit tudok mondani, hogy nekem evidens, neki nem, de ha rászólok megcsinálja. Így mindíg résen vagyok és szólok neki, hogy pl. vetkőztesse le a kicsit (megjegyzem, neki is kell szólni, hogy öltözzön át és ne a kinti ruhájában másszon a földön)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!