4 év korkülönbséget milyennek éreztetek?

Én soknak érzem.

Hiába "csak" 4év, nincsenek 1 életszakaszban soha, úgy érzem.

Amikor a nagy már naaagy ovis volt, a kicsi csak egy "dedós".

Aztán ő nagy sulis lett, a tesó csak egy kis ovis.

Most a nagy már középsulis, a kicsi általánosba jár. Mostmeg ez a "probléma".

Sosem játszottak el együtt, sosem volt mély köztük a kapcsolat. Mivel együtt nem játszottak el, engem nyúztak. Ha a naggyal színeztem, rajzoltam, tanultam, a kicsi hozta a babáját, hogy játszunk. Ha nem játszottam, sírt.

Ha a kicsivel babáztam, a nagy hozta a társast, hogy ő azt szeretne velem. Ha nem mentem, sértődés lett.

Nekem pokoli nehéz volt, mert hiába volt a nagy nagy, iszonyú féltékeny volt hosszú évekig a kicsire.

Ha újrakezdhetném, 2év körülire csökkenteném a különbséget.

A tesom es koztem 4 ev van, 15 eve nem beszeltunk es gyerekkorunkban sem voltunk joban.

Soha nem voltunk egy elet szakaszban, mindig o volt a "dedos".

Kb. soha nem jatszottunk egyutt. Szerintem ez a legrossabb korkulonbseg, akkor vagy legyen tobb, vagy kevesebb.

Én 2 évet szerettem volna a két gyerek között, de nem úgy jött össze, 4 lett belőle. Most 4 és 8 évesek. A kicsi átlagos ovis gondolkodásra és mozgásra nézve, a nagy már elérte a kistini hisztiket, a dedós tesót piszkálja, ha nem tudja utánozni rendesen a sulis dolgaiban. Ha nem az osztálytársai körében van, akkor jó testvérek, tudnak együtt játszani, összefogni, védik egymást. Különböző neműek, ez most kezd kiütközni, mert a kicsi érdeklődése körvonalazódik már, nem csak általános dolgokkal játszik. Amikor az egyik építene, a másik meg logikai játékot szeretne játszani és mindezt velem, akkor nézik, hogy ki nyeri a versenyt, kihez fordulok. Nehéz helyzetek. Én örülök, hogy vannak és megoldom azt, ami épp jön.

Nem tudom, hogy 2 év korkülönbség esetén milyen nehézségek lennének, de biztos, hogy az sem séta galopp.

Nekem csak 2 év a korkülönbség, a szomszéd gyerekeinél van 4 év, és alapvetően azt làtom, amit a 4-es írt.

Nincs szoros kapcsolat a gyerekek között, nem igazán játszanak együtt, mert a 4 éves nem azt akarja, mint a 8 éves és fordítva. Persze, felnőttként ettől még lehetnek jó testvérek, de most nincsenek "összenöve".

Nálunk 3,5 év van. A nagy 9 (~9,5 de nyilván már nem így számoljuk), a kicsi most lett 6.

Lány-fiú páros.

Gyönyörűen tudnak együtt játszani. Szerepjátékozni, társasozni egyaránt. Jellemzően családi vagy 8-9+ besorolású játékokkal játszunk, de van kedvenc 5+ korhatáros is.

Nálunk nincs meg ez a "dedós vagy" dolog. Tud dedós lenni a nagylány is. Igazán összeillenek. :)

Egyébként az első fél év volt pokol, mert a nagy 4 évesen kezdte az ovit, nehéz volt összeegyeztetni, a nagy követelte a figyelmet, egyáltalán nem volt megértő "nagy" (hisz nem is volt még nagy), de utána meg azért volt nehéz, mert hazahozott minden betegséget.

Korán összenőttek. A kicsi mint egy kis ragacs követte a nagyot, akinek ez határozottan imponált. Tanítgatta, oktatta. Utána kinyílt a kicsi "csipája" és nem hagyta magát. :) Onnantól küzd az egyenjogúságért és egész jól. Szeretik egymást nagyon.

Én csak a tesómról tudok nyilatkozni, közöttünk 3,5 év volt. Szerintem ahhoz, hogy együtt játszunk sokszor már ez is kicsit sok volt. A "közös" játék abból állt, hogy én (a nagyobb) irányítottam őt, hogy mit csináljon. Aztán amikor öntudatára ébredt akkor jöttek a gigantikus veszekedések, egymás hajának kitépése.

Mi tinédzserként nőttünk össze, akkor már viszonylag jóban voltunk, felnőttként is tartjuk a kapcsolatot, de nem vagyunk legjobb barinők.

Anyának szerintem az a rész nyilván könyebb volt, amikor én egész nap oviban voltam, nem otthon, neki szerintem akkor jött a neheze, amikor ezt a verekedős korszakot éltük úgy a tesóm 4 és 9 éves kora között.

Én is és tesóm is a saját gyerekeinknél kisebb korkülönbségre hajtunk, más kérdés, hogy összejön-e.

Szerintem a nagyobb különbség is jobb lehet, mint ez a 3,5-6 év. Akkor már a nagyobb inkább "szülő szerű" szerepbe helyezkedik, más lesz a kapcsolat, nem vetélytárs lesz a kicsi.