Felelőtlenség albérletben élve gyermekek vállalni?

De ha tudod, hogy nulla forintot fogtok kapni és még anyagilag pénzelned is kell a családod, miért olyan életutat valasztasz, amivel anyagilag a nullán vagy, amivel ilyen keveset keresel?

Meg egyáltalan minek pénzeled a semmiravaló szüleidet ahelyett, hogy a saját gyerekeidre spórolnál?

A férjednek majdnem 30 évesen hogy nincs semmi megtakarítása?

Ne értsetek félre, ismét leírom: 18 éves korunk óta dolgoztunk, spóroltunk alberletben és külföldre is kimentünk(!), így azért 30 évesen saját ingatlanba tudtunk itthon gyereket vállalni. Sz*r volt? Sz*r.

De áldozat nélkül nem megy. Nálunk most egy alberlet, mint írtam, 170-180 ezer, ezt tuti nem tudnám fizezni 2 gyerek normális eltartása mellett, és eljünk meg, tegyünk félre dolgokra.

Ha nektek ez belefér, akkor kva jól kell keresnetek, akkor meg nem tudom, hogy nem tudtok önerőre gyüjteni.

Szerintem alapvetően a hitel kontra albérlet kérdésben a hitel legnagyobb előnye, hogy egy "szorító" hitelhelyzet mellett lehet eladás mellett dönteni és a hitel kifizetése után még mindig marad tőke, amivel lehet valamit kezdeni, akár albérletbe menni, akár egy másik, kisebb értékű ingatlanba forgatni. Normál esetben ha valaki bajban van, nem várja meg ölbe tett kézzel, hogy elárverezze a bank az ingatlanját... (A devizaazitut engedjük el, mert ott azért a piacnak is beütött a krach, jobb esetben nem kell ilyenre készülni.)

Node a kérdés szempontjából ez tök lényegtelen, mert nincs önerő. Bennem inkább az merül fel kérdésként állandóan, hogy pedagógus bérrel miért ragaszkodik valaki Budapesthez, még azt sem lehet mondani, hogy pedagógusként csak ott lenne lehetőség, sőt... vidéken még lehet valami szolgálati lakást is megcsípnétek. Node ez sem számít.

Az albérlet legnagyobb hátránya gyerekkel az, hogyha költözni kell, akkor nagyon leszűkül a terület, ahol újat kellene találni, mert a gyereket nem szívesen rángatja az ember egyik intézményből a másikba, az meg nettó kib*szás, ha át kell hordani Bp. másik végébe évekig. Azt sokan nem gondolják át, hogy nem a saját ingatlan, sokkal inkább a saját gyerek köt röghöz sok esetben. Így akkor megvan egy x km-es körzet, amin belül kerestek legalább 2,5 szobás lakást, ami nem pinceszint, meg ha lehet nem is galériás, nehogy lezúgjon a gyerek a tyúklétrán. Plusz a legtöbben nem szívesen látnak gyerekkel. Nőnek az igények, az elvárások és így jelentősen csökken a merítési halmaz.

Nem jelenteném ki, hogy felelőtlenség, mert lehet nyugis anyagi biztonságban albérletben is létezni gyerekkel (bár itthon az albérletpiaci kultúra jelentős nehezítő körülmény), inkább azt mondanám, hogy egy rakás olyan vizestörcsit húz az ember a nyakába az esetleges költözésekkel, amit saját ingatlannál a befixál, vagy nem tudom hogy mondjam.

Minimum 6 havi megtakarítás legyen vész esetére, de az sem baj, ha egy éves és ennyi. A többit majd megoldjátok, mert meg kell.

LEHET nagyon tökéletes életet élni bérelt lakásban. Sokkal jobbat, sokkal könnyebben választhatsz és válthatsz, mint élni a sajátban röghöz kötve. Orbitális bugyutaság az a magyaros rögeszme, hogy csakis saját házban élhet az ember, ha tartja magát valakinek. Pedig nem így van.

Normális kultúr-országokban simán leélik az életüket jól, gazdagságban, kényelemben, változó élethelyzetben ahhoz alkalmazkodó lakásban/házban kisebb-nagyobb családok. Egy magasabb életnívó és civilizációs színvonal. (Nálunk még sajnos kevesen tartanak ott, hogy ilyen életmódot tudjanak folytatni, pedig sokat segítene.)

"Sokkal jobbat, sokkal könnyebben választhatsz és válthatsz, mint élni a sajátban röghöz kötve."

Persze 😂😂😂 Ezeket a hülyeségeket komolyan írjátok? Gyerekeseknek a tulajdonosok 85%-a nem fogja kiadni a lakást, így nemhogy válogatni tudnának, hanem örülnek, ha találnak egy megfelelőt annyiért, amennyi belefér nekik. Az én ingatlanomra havi 30 ezer a hitel, egy ilyen berleti díja most bőven 180 ezer lenne, gyerekek mellett nem mindegy.

Ezt a nyugati hülyeseget meg hagyjuk már, újságban olvassátok ezeket? Mert én eltem évekig külföldön, nyugaton, így tudom, hogy a kinti helyzet meg az itthoni össze sem hasonlítható. Ott totál más a rendszer, egy egesz életet leélhetsz ugyanabban a lakásban akár bérelve, és teljesen mashogy aránylanak egymáshoz a fizetések és bérleti díjak, értsd. sokkal könnyebben kigazdálkodható az albérlet, itt meg albérletet fizetni és még 2 gyereket is eltartani kb. anyagi öngyilkosság. És ott más a szociális rendszer is, nekem több kollegám szociális bérlakásban lakott minimális bérleti díjjal, mert nem telt volna piaci díjú alberletre, itt hol nem sz*rja le az állam, mit csinálsz, ha gyerekkel nem telik alberletre?

Unalmas már ez a nyugatozás, mert nem lehet ugyanazok a lehetőségek.

36# Ezt azért nem lehet ilyen erősen lesarkítani a "magyarok bugyutaságára". Érdemes lenne arról is szólni, ha már ilyen élesen fogalmazol, hogy miért van ez így!?

Pl. mert a követendő nyugati példában a mi generációnk már abszolút többedik abban az élethelyzetben, ahol lehetetlen szinte a saját ingatlanhoz jutás élhető környéken. Eleve abban nőnek fel, hogy a bérlés a normális, mi meg abban, hogy a saját. Majd kikopik lassacskán.

Ezen felül azt is megemlíthetnék, hogy milyen az albérlet piac itt és milyen nyugatabbra? Amíg itt Bözsi néni érzelmi alapon adja ki a kis lakáskáját 100 éves bútorokkal és semmire nem hajlandó 2 ezer forintnál többet költeni tulajdonosként, könyörögni kell 10 évente egy tisztasági festésért, vagy egy klímáért, nem szívesen látott bérlők a családok, kisállatok, addig mégis miről beszélünk? Alapjaiban kellene megváltozni a teljes rendszernek, hogy ez az általad "magasabb színvonalnak" nevezett életforma begyűrűzzön Magyarországra, mint természetes létforma. Nem agyi kapacitás kérdése...