Nem szoktatok otthon egyedül félni a kisgyerekkel éjszaka?

Eddig nem féltem, de most, hogy így mondod... köszi 😂

Amúgy én lakásban lakom pici babával, szintén születése óta egyedül nevelem. Alapból nem félek, de félhetnék, mert volt itt már jó pár betörés. Mármint a házban. Néha az is eszembe jut, hogy mi van, ha velem valami történik és a babám itt marad egyedül, de olyan telefonfüggő vagyok, hogy valakinek csak feltűnne belátható időn belül, hogy nem írok semmit. Elég sok embberrel vagyok forró dróton.

"ha elkezd fuldokolni éjszaka, nem tudok segíteni rajta vagy hogy amíg zuhanyozok, neki baja lesz"

Ebben mivel lenne jobb a lakás?

Ott nem fulladna meg igyanúgy?

Vagy talán át hívnád a szomszédot míg zuhanyzol vagy segítség kell?

Ezzel az erővel családiban is van szomszédod.

Hozzánk kétszer törtek be lakásba, gyerekkoromban egy jobb, budapesti kerületben. Ha valahova be akarnak jutni, mindent megoldanak, de ha félsz, tetethetsz fel riasztót, rácsokat, heveder zárt, stb. A szomszédunknak van pl riasztója, egyszer tévesen beriasztott éjjel, még mi is felkeltünk rá, olyan hangos volt. És egyből beriaszt a rendőrség felé, tehát ha leütnek, akkor is vigyáz valaki a gyerekre majd.

Én amúgy nem félek egyedül lenni, nagyobb készültségben vagyok olyankor, de ha valaki a gyerekeimet fenyegetné, simán nekimennék puszta kézzel is. Meg férjem azért szokta "ellenőrizni", hogy megvagyunk e, 1-2 óránként úgyis ír, hogy minden rendben van e? Ha nem lenne, akkor meg hazajönne egyből.

11-es , az egyedulallo anyuka vagyok az elozo valaszbol.

Nekem is felelmem volt, hogy mi van ha senkinek nem tunik fel, ha meghalok reggelre. 10 eves mar a fiam, 10 eve vagyunk csak ketten, mar jo persze mer nagy. Olyan 4 evesen megtanitottam kizarni az ajtot, tudta, hogy tud atmenni a szomszedokhoz ha velem van valami, szerencsere tobb szomszed is van akiovel joban vagyunk, es sok a nyugdijas.

Elotte meg en is ugy voltam vele, hogy van 3-4 fix barat ( csalad nekem nincs aki segitene barmiben is, a testveremet 10 eve nem lattam, a gyerekem a nevet sem tudja) akivel naponta tobbszor beszelek, ugyhogy valakinek csak feltunne, ha nem jelentkezek.

Nekem az segít ezen, hogy van riasztónk távfelügyelettel és nézzetek hülyének, de ha egyedül vagyok éjszaka a gyerekekkel, akkor az egyik távirányító az éjjeli szekrényemen van. Van rajta néma pánik gomb, ami a központban riaszt, de a ház nem kezd szirénázni. Ha akarom, akkor viszont "szirénázós" riasztást is tudok kreálni. Pár percen belül hívnak, hogy mivan és indul a járőr. Egészségügyi "őrük" is van, ami direkt időseknek szánt szolgáltatás, erre nem szerződtünk, de ha a gyerekekkel lenne sos (életmentés), akkor tuti, hogy a mentők mellett a pánik gombra is rányomnék, hogy jöjjenek ki segíteni.

A férjemmel pedig alap szabályunk, hogy reggel és este is beszélünk (napközben meg azért rá ráírunk egymásra), ha nincs itthon, így azért feltűnne neki, ha gáz lenne velem és én is szeretem tudni, hogy ő rendben van-e.

Összességében ennyi. Amúgy fogalmam sincs mitől félek. A sötéttől, de nagyon. Kivilágítatlan helyeken konkrétan gyerekként is rettegtem és most sem merek mondjuk hátramenni az udvar végébe sem lámpa nélkül. :D A szüleim házában nőttem fel, de mindig is féltem egyedül. Gyerekként lakásban is féltem. Felnőttként azért legalább ez változott, de már nem szeretnék lakásba költözni. :)

Nem féltem sosem, most egyedül nevelem már a kisfiam, de amúgy gyakran ment el a volt férjem 4-5 napra kikapcsolódni, először úgy, hogy a gyerek 3 hetes volt. (Persze nem örültem neki, de nem a félelem miatt.)

Viszont ez rajtad nem segít. Szerintem csináld azt, hogy reggel és este beszélj telefonon a pároddal. Legyen lefixálva, hogy minden este, amikor nincsen otthon, hánykor keresed. Praktikus okokból is jó (észreveszi, ha van veled valami), és biztonságérzetet is ad.