Akinek a férje kb 8-18 óráig nincs otthon munka miatt es egyedül van 2 kisgyerekkel (3ev alattiak), az hogy bírja?

Mikor pihenek? Delutan, este, amikor mar a ferjem otthon van.

Mikor talalkozok baratokkal? Delutan, este, hetvegen, amikor a ferjem vigyaz a gyerekre.

Ha valamilyen ugyet el kell intezni es nem szivesen viszem magammal a kisfiamat vagy nagyon-nagyon beteg vagyok, felkelni se tudok, arra szabit vesz ki es segit.

Nekem a férjem HO-ban van, de kb mintha lenne is meg nem is.

Eddig örültem neki, hogy próbálta kivenni a részét a ház körüli teendőkben, gyerekekre vigyázásban, de valahol elszakadt nálam a dolog.

Rájöttem, hogy nélkülem nem képes semmire, szóval teljesen nyugalomban nem tudok elmenni sehova egy félnapra pl, amire amúgy nagyon szükségem lenne.

A gyerekeim nem alszanak éjszaka, a babám elalszik késő éjjel, reggel korán kel és az idő alatt is legalább 4szer-5szor felébred, úgyhogy kezdek kiakadni.

Fel kellene töltődnöm de nem tudok.

Legutóbb mikor betegen lepihentem, kiejtette a gyereket az etetőszékből. Kb 20 perce vigyázott addig rá.

A 5 éves kislányom meg kezd kiábrándulni belőlem és ott keresztbe tenni ahol tud.

Nincs segítségem…

Viszonylag szerencsém van, a lányok alvása nagyjából össze van hangolva, így ebéd után, ha ügyes voltam, és sikerült a kicsit is ágybavarázsolnom, akkor van 1-1,5 órám, mielőtt valamelyik felébred. Olyankor általában igyekszem kicsit relaxálni, sorozatot nézek, olvasok, nyugiban ebédelek, ilyesmi, mert minden mást velük együtt/mellettük csinálok. A férjem munka után, amikor hazaér, akkor foglalkozik velük, az esti fürdetés az ő reszortja, bár ugye felváltva fürdenek, de én addig tudok egyénileg játszani velük, ugye a nap folyamán nincs módom rá, hogy csak egyik vagy másik gyerekkel legyek. Aztán együtt elalszanak, és ha nem volt teljesen kukába való az előző este, akkor én még ébren tudok maradni 1-2 órát, amit a férjemmel/pihenéssel töltök.

A baráti társaságunk közös a férjemmel, így jellemzően együtt megyünk, általában a gyerekeket is visszük, ha nagyobbak lesznek, akkor majd leadjuk őket a nagymamánál előtte. Ha külön megyünk, csajos/pasis estére, azt általában hétvégére időzítjük amúgy is, és addig a másik van a gyerekekkel.

Ügyeket intézni gyerekekkel megyek, vagy a nagymama átjön, ha orvoshoz vagy hasonlóhoz kell mennem, vagy a férjem csinálja meg, amit lehet, rugalmas a munkaideje, két megbeszélés között kiugrik valahova, ha szükséges.

Mindezt úgy, hogy az én férjem is itthonról dolgozik, de ugye az munka, bezárkózik a dolgozószobába, és nagyon max közösen ebédelünk, egyébként nem látom, cserébe sokkal többet elérhető munkán kívül, mert nem kell közlekednie.

Én mindent is a gyerekekkel csinálok.

Ha barátnőmmel találkozok, ha dokihoz megyek, ha bankba, ha boltba, stb, jönnek velem. Mondjuk dokihoz kb 5évente járok (na jó, kis túlzással).

Pihenni akkor pihenek, ha hazaér.

Főzni és takarítani meg tudok a gyerekekkel is.

Az én ferjem 4napozik, 4kor kel,este 8kor ér haza. Meg kell hogy oldjam. Se mama, semmi segítség, amit lehet telefonon vagy interneten intézek, ha menni kell, jön velem, vagy hétfőre hagyom, akkor itthon a férjem. Kedd-pentek megoldok mindent.

Akkor pihenek amikor alszik délután, néha elmegy vele a jatszóra 1 órát, de az kb 3 havonta 1x van. Addig általában én olyan dolgokat csinálok, mit sokkal gyorsabb, könnyebb, ha nincsenek ott, pl porszívózok. Úgyhogy meg lehet oldani. neked az elején biztos nehéz lesz megszokni, hogy vége az aranyéletnek (nem bántásnak szánom), de megoldható.

Nem értem ezeket a kérdéseket. Amikor gyereket vállaltatok (pláne a másodikat), akkor tudtátok mire vállalkoztok. Nyilván apuka is szeretne 8 óra munka után pihenni vagy esetleg hétvégén is.

Egyébként van bölcsőde, vissza tudsz menni dolgozni, aztán felezitek a teendőket. Az első pár év arról szól, hogy nincs időd szinte semmire és hulla vagy. De többmillió nő túléli.

Én az ide kommentelő anyukák többségét nem értem.

Az oké, hogy túlélitek és megoldjátok, de ne úgy adjátok már elő szegénynek, mintha egy kicsit se terhelne meg titeket….azért mert nem voltatok vagy vagytok ilyen szerencsések mint a kérdező.

Jó férjet fogott ki, aki kiveszi a részét mindenben és igen ehhez is hozzá lehet szokni, ha ez egyszer már nem lesz.

Nyilván mindent meg lehet oldani, talán a barátkozásra kevesebb idő marad, ennyi.

Imádom, hogy ilyen összetartóak az anyukák.

Lehet lepontozni