Akinek a férje kb 8-18 óráig nincs otthon munka miatt es egyedül van 2 kisgyerekkel (3ev alattiak), az hogy bírja?

Nyilván megterhel mindenkit és nem egy leányálom, de feltételezem mindenkiről, hogy felnőtt emberként tud felelősségteljesen mérlegelni.

A gyereknevelés szívás, de gyerekvállalás előtt az ember átgoldolja, hogy megéri-e neki vagy sem és kibírja-e vagy sem. Mert az addigi életednek annyi és gyökeresen megváltozik.

Én is nebezen élem meg , hogy egyedül vagyok 2 kicsivel.

Nekem is segítőkész a férjem.

És baromi nehéz így is. Főleg, hogy mind a két gyerekem kel többször este. Szalad a ház stb. Töbnnyire ebédre rendelek valami olcsót. Van itthon joghurt ha a gyerekeknek kellene. Barátokat kilőttük egyenlőre.

Nekem 6-16 ig dolgozik, majd a hazaút kb 30 perc neki. Mikor hazaér eszünk közösen. A napi délutáni alvást ide toltuk, így mindketten alszunk kicsit és ha kelnek a gyerekek ő van velük plussz , hogy én tudjak aludni még az estére. Este pedig ő alszik korábban el, hogy a munkára tudjon rápihenni. A gyerekek viszont ezmiatt a napi rutin miatt fent vannak késő estig velem. Hulla vagyok teljesen. A férjem is. Baromi nehéz. Főleg ha 2 olyan gyereked van aki nagy mozgásigényű és kevesebb az alvásigénye.

Nem szabad elítélni. Bizony baromi nehéz. Fokozatosan javul hidd el. Mindneki jön azzal, hogy más leaz nehéz. De összehasonlíthatatlan mikor a kialvatlanság maitt vagy ko. Vagy mert nehez összeszeszervezni ki vigye a gyereket iskolába...meg délutáni edzésre..

Csak elmomdom az a normális ha a férj segít. Minden más martírkodás. A férfinek is ha dolgozik is ott kell lennie. Ez még így is nehéz. Túllesztek rajta kitartás.

Személyiség és ember függő +gyerkőc függő.

Az tény nem egyszerű.

Érdemes plusz segítséget kérni olyan emberektől, akik nem bánják és szívesen segítenek néha napján, ugyanis minden embernek vannak saját határai

Mindenkinek kell a pihenő.

S ez fontos a gyermeknek is, hogy időnként felfrissüljön a szülő, hogy ne a gereken csattanjon stb.

Jelenleg kb 3 hetente vigyázok 1-1 barátom gyerkőceire.

Érveltem nekik a pihenő mellett s menjenek csak kicsit az útjukra pl a helyi fürdőbe vagy egyéb kikapcsolódásra.

Sokkal másabbak és nyugodtabbak, összeszedettebbek. Igaz az egy éjszakai rendes alvás többször jönne jól nekik, de így is jobb, mint a semmi.

Önző dolog?

Nem. A gyerkőcnek is előny.

Nagyszülőket is be lehet vonni, ha úgy van és nem laknak a világ másik oldalán.

Jómagam pedig úgy vagyok, hogy nem kell gyerkőc. S több ok miatt nem vállalok.

Viszont nagyon érdekesek, főleg ahogyan nőnek fel és látják a világot.

Milliószor nyitottabbak és őszintébbek - ezt sok embernek újra kellene tanulnia.

Lenyűgözőek, mindegyik a maga módján.

Az egyik legfontosabb náluk, hogy ne skatulyázzák be a szülők "majd az én gyerekem..." milyen lesz.

Hanem ismerjük meg azt a kisembert, aki keresi önmagát, felfedezi a világot.

Külön világ az, hogy a fejlődő ént megismerjük bennük.

Nagyon jó olvasni, hogy párod, amint tudott segített és apaként ott volt/van.

Vannak helyzetek, amikor nyitottnak kell lenni mások segítségére is.

Segítséget kérni nem szégyen.

Értelmes ember elfogadja a határaidat, első sorban magadnak kell elismerni.

Szüleitek? Rokonok? Barátok?

Beszélj velük.

Barátnőmnek pl én és az ő anyukája voltunk. Egymást váltva, amikor igényelte a kis pihenőt.

Náluk az anya-lánya kapcsolat őszinte és nyitott, szeretetteljes.

Ennyi idő elteltével pedig egy újabb érdekes személyiségre leltem a leányzóban.

Amikor olyanja van, átjön és beszélgetés mellett alkotunk valamit. Nyitott a művészetekre.

Mamájához pedig sokat jár át sütni, beszélgetni.

Vagyis a gyermekfelügyelet erősítheti a pl nagyszülővel való kapcsolatot is.

Nem lesz attó valaki rossz szülő, hogy néha napján pár órára vagy pl egy hétvégére elengedi a gyerkőc kezét.

A jövőben sokkal nehezebb lesz elengedni, amikor nyitogatják szárnyaikat.

Sok sikert és kitartást!

Férjem reggel fél hét hétkor megy el, öt felé ér haza,ha valami dolga van,mondjuk bevásárlás,akkor van hat is. Nyolc óra munka,negyvenöt perc ledolgozando ebedido,plusz utazás. Mit mondjak,kivagyok mint a liba. 14 honapos a lányom,igazi örök ozgo,megy,borít,jár kel,kipakol,és hisztizni is szeret. Egy kávét nem tudok nyugton meginni. Aludni nem szeret,egy ataludt éjszakán meg nem volt születés óta. Egyelőre túlélem. Segítség nincs.

Amíg nem indult el,könnyebb volt,bár szoptattam,akkor még arról szólt minden.

Nagyon szeretnék olvasni,rejtvenyt fejteni,elmenni csak úgy erre arra,de egyelőre ninvs rá módom. Segítség semmi,babysitterre nem engedhetjük meg,mamák messze vannak,meg igazából nem is érdekli őket ,na meg dolgoznak is. Nehéz,rohadt nehéz. De azt mondom magamnak még egy két év és visszakapott az életem. Mivel a Gyedet a férjem kapja,így két éves korig a bölcsi is kilöve. Utána viszont menni fog,mert szereti a társaságot,egyelőre legalábbis még..

Nagyon szeretnék még egy babát,de nem tudom lesz e. Két kicsit nem merek bevállalni,pár hónap múlva meg 36 leszek. Nem tudom,hogy két három év múlva,mikor egyáltalán reálisnak látom most,hogy bevallaljuk,nem futunk e ki az időből . Negyven felett meg már nem akarok szülni.