Hogy próbáljam megértetni vele?

10, érdekes engem is lepontozták a 3-as válaszom. Annak ellenére hogy olyat írtam ami bevált. De a popór verés na az normális 100 százalékban. De az én válaszom az nem, mert nem csináltam vele semmi olyat. Tényleg baromi érdekes.

Nem, nem csak úgy tudsz határozott ldnni a gyerekkel hogy büntetgeted meg ütögeted.

#9 Nálad komoly gondok vannak az értőolvasással!

Leegyszerűsítem, hogy neked is átmenjen a lényeg:

Ha elolvasod, itt azon ment az agonizálás a kérdező részéről, hogy megemelte a hangját; és most mi lesz a gyerek lelkével...

Erre érkeztek a válaszok. A verés még csak fel sem merült, sem a kérdésben, sem a válaszokban.

légy már kicsit határozott a saját gyerekedel szemben.

AMI NEM az NEM. nincs könyörgés .

nem lesz lelkisėrült ennyitöl ,de ha le esik az ágyrol és beveri fejėt nagyon az nagyobb baj lehet .

én mikor ovodás volt lånyom volt hogy nem fogadott szót az utcán håt olyan erösen fogtam a kezét hogy nem tudta kihuzni el nem tört semmi baja nem kezének de megtanulta hogy utcán közlekedve az van amit én mondok .

ma 14 éves a lånyom rendes ėrtelmes fiatal nem lett lelkisérült mert ovodås korában nem hagytam minden helyen futkározni.

2 éves a fiam, eleinte én is csináltam ezt, hogy kértem, levettem, felemeltem a hangom. De igazából nem nagyon izgatja. Hónapok óta napi 70x veszem le az ágyról, nem túlzok, lehet többször is. Nincs neki engedve, pontosan tudja, minden alkalommal rászólok,leveszem, de ez őt nem érdekli. Vannak erősebb akaratú gyerekek,akiket dolog életben tartani.

Én pl körbe raktam párnákkal az ágyat, így ha nem érek oda időben, vagy a másik gyerekkel vagyok, és leesik,legalább nem puffan nagyot.

#11 ha a testi epsegerol van szó akkor igenis raverek a seggere ha máshogy nem megy.

Két gyerekem van, a nagynal nem volt szükség erre soha, de a kicsi az más, vadabb, sokszor nem ér a szó neki

Nem terrorizalom a gyereket, nem verem ágyba főbe..

De ha így megy csak az, hogy ne verje szetba fejét akkor így megy

Bocs, de szerintem az már nem normális, amit sokszor itt olvasok, hogy egy szülő még magára haragszik, amikor JOGOSAN kiborul és felemeli a hangját. Netán fizikailag beavatkozik abba, amit a gyerek csinál - ami nem jelent ugye feltétlenül ütést sem. Tessék már felfogni, hogy vannak szituációk, amikor nem a szép szóból fog érteni az a gyerek. Ha az utcán leugrik a járdáról egy közeledő autó elé, akkor sem szép szóval fogod visszahívogatni, hanem elrántod vagy ellököd onnan, és ha ettől elesik és felhorzsolja magát, még majd neked lesz bűntudatod?

Teljesen egyetértek a 6-os hozzászólóval. Ez egy teljesen felesleges drámázás. Lépj túl rajta, a gyerek meg remélhetőleg megtanulta, hogy van egy határ, ami után az elég az valóban elég. Mert ha nem, akkor nem "versmondással" fogod megtanítani neki.