Számotokra melyik kor hozta a gyereknevelésben a legnagyobb nehézséget ? Újszülött kor vagy dackorszak esetleg tini idők? A kapcsolatotok hogy bírta?

Még nem kamaszok a gyerekeink, de az eddigi legnehezebb részen talán már túl vagyunk, és az a második gyerek dackorszaka volt. Amikor a nagy is még eléggé dacolós időszakában volt, plusz testvérféltékenység, és a kicsi még extrában ehhez ráadott a saját akaratával. Más legalább a "nagy" kezd kicsit értelmesebb, könnyebb lenni, 4 éves elmúlt, így már jobb, bár a kicsi 2 évesen most van a dackorszak csúcsán (remélem :D ), szóval így sem könnyű, de azért már jobb, mint mondjuk tavaly ilyenkor, vagy akár fél éve.

A kapcsolatunknak eddig nem ártott. Vagyis az nyilván nem könnyű meg nem tesz kifejezetten jót, hogy kb tervezni kell, mikor lesz időnk egymással értelmesen beszélgetni anélkül, hogy valaki odajönne, hogy enni/inni kér, popsit kell törölni, csak úgy csüngeni rajtunk, akármi, de azért alapvetően nem érzem azt, hogy krízishelyzetben lennénk bármikor is. Ugyanúgy közel vagyunk egymáshoz, szeretjük a másikat, intimitásra is találunk időt, megtaláljuk a módját, hogy kettesben is legyünk, csak nyilván nehezebb és tervezni kell, a sponatenitás az most pl pont nem része az életünknek. Nagyon remélem, hogy a jövőben sem lesz másképp. 11 éve vagyunk együtt, szóval azért nem egy friss kapcsolat, de hát nyilván van példa arra, hogy később nehezebb vagy rosszabb lesz a helyzet. Az ismerősi körből kiindulva, ahol már vannak nagyobb gyerekek, 9-10 éves korukig várhatóan nyugi lesz, addig még talán kibírjuk :D

Fiammal nekem a szepa-szorongásos időszak volt nagyon kemény, főleg lelkileg megterhelő.

Most 13 éves a fiam, szerintem ismét egy baromi nehéz időszak előtt állunk. Igazi eleven, jobbra-balra menős, bajt szerető gyerek.

A lányommal nem tudnék nehéz időszakot felhozni. Komolyan. Talán a legelején az újszülött korszak, mert nem volt jó alvó. Ő most 17 éves. Mindig úgy viselkedett, hogy azt mutogatni kéne. Nem volt igazán dackorszaka, lázadó kamaszkora se.

Szerintem gyerekfüggő.

Amikor nagyon picik még és sokat kell éjszakázni. A dackorszak engem nem hat meg.( megyünk szépen bele a lassan 16 hónaposommal).

Ami még nehézséget okoz az az elindulás itthonról ilyen kicsivel. Az öltözés,készülődés,elindulás,kocsiba beszallás ,gyerekülésbe beülés. Igazi kész komédia komolyan. Baromi izzasztó.😅

A másik két gyerkőc 7,5 és 10 évesek. Velük tök egyszerű már. 😊Legalábbis sok minden könnyebb.

De van ami a picivel.. Áhh nem is tudom. Minden kornak megvan a maga nehézsége. Na de ha éjszaka nem aludhatsz... Akkor valahogy minden 50x nehezebbnek tűnik. Szerintem...Kipihenten a problémák is könnyebben kezelhetőbbek.

A lányomnál eddig nem volt nehéz korszak (11 éves). Viszont a legjobb/legkönnyebb időszak kb 3-7 éves korig volt.

A fiammal nagyon nehéz volt 6-18 hónapos kora között. Folyamatosan rajtam csüngött, mozdulni se tudtam mellőle. Akkor lett jobb, mikor elkezdett járni.

Az újszülött kor nem volt vészes, mind a kettő anyatejes volt, igazából szoptattam egész nap, ők meg aludtak szinte egész nap.

Szerintem ez egyéni kinek milyen gyerek van és ki mit hogy él meg.

Igaz még kicsik a gyerekeink, de a testvéremmel teljesen ellentétesek a gyerekeink és teljesen ellentétesen is éljük meg a dolgokat. Ő azt mondta neki folyamatosan egyre könnyebb lett ahogy nőtt (most 3 éves), én azt érzem egyre nehezebb és nekem még csak most kezdődik majd a dackorszak.

Neki egy hasfájós, minden nyavalyán keresztül menő újszülöttje volt, akit egy percre se lehetett letenni, nekem megy egy eszik-alszik babám, akinek még pelenka kiütése sem volt, nemhogy ennél komolyabb problémája. Mi a férjemmel társasozgattunk, amíg a 4 hetes babánk békésen aludt a babafészekben...

Szerintem a kamasz kor is ugyanilyen egyén függő lesz. Én pl nem voltam egy lázadó, szerintem nem volt nehéz dolga a szüleimnek, a dackorszakom tuti rosszabb volt testvér féltékenységgel fűszerezve, de volt olyan osztálytársam gimiben, akinek nem lettem volna az anyja helyében...