Miért hiányzik hirtelen minden szülés után? Más is érzett így?

Mert eddig volt ra lehetoseged barmikor, oke nem eltel vele, de legalabb volt. Most nincs lehetoseg (gondolom) es azonnal kell. Hat ilyenek vagyunk mi emberek, az kell ami nincs :D

Nekem is elkezdett hianyozni szules utan gondolatban egy jo kis buli, szorakozohelyen. Pedig eletemben 5x voltam es azt is szivbol gyuloltem🤣

Én a terhesség alatt éreztem ezt. Lekellett mondanunk a nyaralást amire készültünk. Sokat jártunk előtte fürdőbe. Nekem az jelenti a kikapcsolódást. Nem mehettem biciklizni, bár a nagy meleget nem is bírom. Torna abba maradt, csak kismama de az nem volt az igazi. A végéig dolgoztam és kb semmi mást nem csináltunk. A végén nehezen fordultam már, sokat kellett orvoshoz menni stb..,a szex is nehéz volt.

De nem keseregtem mert van aki végig fekszi a 9 hónapot.

2 hete szültem és mindig érzek valami jót amit ezer éve nem csináltam. Pl már tudok hason aludni, a férjemhez oda újok és nincs köztünk a nagy pocakom. A libidóm is visszatérőben. Januárban lesz szex is, elmegyunk 2 órára fürdőbe is.

Szerencsére van segítségem és ki is fogom használni. Én úgy érzem térnek vissza a lehetőségeim. Nyilván nem megyünk külföldre egy darabig de annyi más van itt. Mehetünk sétálni, stb…

Amúgy egy csomó programra el lehet menni kisbabával. Nem kell kimaradni feltétlen, jó nyilván ésszel kell lenni, vigyázni a gyerek egészsegére, de ne zárkózz be otthon ha menni akarsz.

Jöttünk-mentünk mindig, később gyerekkel is. Jót tesz mentálisan az anyukának is ha nem zárkózik be. Te se tedd.

Lehet, kicsit korábban szültél, mint jó lett volna.

Nálam pont fordítva. Én nagyon öregen szültem.(Nem emiatt, már nagyon fiatalon is akartam.) Azt gondoltam, kész csoda, ha lesz gyerekem, nagyon akartam, de sok mindent szerettem, ami nem kompatibilis egy csecsemővel, szóval azt hittem, nagyon fognak hiányozni. Ehhez képest, alig. Folyton félek, mikor üt vissza, mert még csak pár hónapos.

#7! Ja, hát olyan nekem is volt, hogy pl. elmentem egy ismert szórakozóhely előtt, ahol én még sose voltam és bevillant, hogy már nem is leszek, pedig úúúgy akartam. (A valóságban néha átfutott a fejemen, hogy meg kéne nézni, de aztán túl lusta voltam hozzá, meg a francnak sincs kedve ott bohóckodni a tömegben.) Szóval ilyenkor emlékeztetem magam, hogy nem volt az olyan komoly 😂

#6

Tulajdonképpen nem ezek a programok hiányoznak önmagukban szerintem, hanem a szabadságod, amit ezekre vetítesz le. Az az érzés, hogy ha akarnál, mehetnél bárhova. (Mert most ha akarnál sem tudnál.) Ez teljesen természetes, szerintem legtöbbeknél beüt ez a pont egyszer valamikor. Ha más kapcsán nem is, azért hétköznapi dolgoknál is feltűnik, hogy basszus mennyivel könnyebb lenne egyedül elmenni bevásárolni, vagy milyen jó lenne csak úgy elugrani valahova, kitakarítani, akármit csinálni anélkül, hogy máshoz kéne alkalmazkodni, vagy komplett logisztikát kéne szervezni mögé. Ezek hosszútávon is tudnak hiányozni.

Mellesleg sosem tudhatod. Én rengeteget alakultam az anyaságomban és sokkal társaságibb ember vagyok pl. amióta gyerekeim vannak. Vannak új szokásaim és elengedtem sok olyan régit, amit nem is gondoltam volna, hogy el fogok. Nem kizárható, hogy nem leszel pl. nagy színházba járó egyén... :) Durva önismereti folyamat az anyaság, ami formál ha tetszik, ha nem.

Nálunk pl. a nagyobb gyerkőcnél most kezd némi szabadság már visszatérni (2,5 éves). Nem rég töltöttük külön úgy az első hétvégénket, hogy mi itthon voltunk a férjemmel és ő nem. Számomra döbbenet mennyire hozzászoktam és beépült a napirendje az enyémbe. Már-már fura volt, hogy nem akkor ebédelek, amikor neki "kell", hanem amikor akarok. Akkor nasizok, amikor akarok, akkor dőlök le, vagy nézek egy filmet, amikor akarok, ha elmennénk valahova, nincs fél órás könyörgés az öltözés miatt, stb. Ettől függetlenül másnap már azt éreztem, hogy megpukkadok hogy végre hazaérjen, szóval imádom, de durva felismerés volt ez így, hogy mennyire nehezített pálya is az élet gyerekekkel és ez mennyire észrevétlenül issza be magát az ember életébe.

Szóval tök természetes az érzés és bizonyára lesz még más szituban is hasonló. :)

A jelenség neve FOMO (fear of missing out). Egy nagyon gyakori és emberi érzés, és valójában a te esetedben nem a gyerekvállalás okozza, hanem az, hogy azt érzed (és az érzelmek nem tükrözik a valóságot), hogy valami akadályoz abban, hogy megtegyél valamit.

Ha huzamosabb ideig kórházba kerülnél, vagy akadna egy olyan munkád, hogy heti hat nap 12 óraban kéne nyomni, ugyanezt érzednéd. Tehát nem a gyereked tehet róla. Nézz utána a FOMO pszichológiai hátterének.