Császárosoktól hallottam: hiányzik a "természetes" szülés "élménye". Ezt tényleg legtöbben így érzitek?

pár dolog.. csak ahogy en latom, tapasztalatlanul.. előre kozlom, fogalmam sincs, hogy fogok szülni.

- teljesen mindegy, hogyan szuletik a kisbaba, csak egeszseges legyen. (alaptétel nekem)

- úgy olvastam, hogy a csaszarosoknak is kell vajudni. igazabol en inkabb a vajudastól feltem, mint a szulestől, ugyhogy innentol mindegy

- érdekes, hogy igenis jobban félek a csaszartol, mint a rendes szulestol, indokolatlan, mert valoszinuleg mind a két esetben "vágni" fognak, de főleg az a bajom a csaszarral, hogy :

- nem lehet benn a parom

- nem adjak oda rogton a babat

- nehezebben epulnek fel (tudom, mindenkinel mas, sajnos én nem a gyorsan regenerálodó kategória vagyok), és nem lesz segítségem (férjem sem tud sajnos pont akkor segiteni, mert nem lett itthon).

Bárhogy fogok szülni, valoszinuleg egyiket sem fogom felfogni tragedianak. 10 kismama ismerosombol 9 csaszarral szult, es volt, aki direkt ugy intezte, szóval nem igazan volt hianyerzetuk :)

Az egyetlen, amit nem akarok, és remelem nem lesz olyan, hogy elkezdem termeszetesen, es csaszarral fejezik be..az a legrosszabb..

amugy a vaginális igenis termeszetes, ha a csaszar lenne a "termeszetes" mindenki azzal szulne. bar abban igazad van, hogy a nők 70%a (!) szül csaszarral a statisztika szerint, és már a csaszar a "természetes"

de igazából szerintem mindenki mashogy éli meg, egyik modszer sem jobb vagy rosszabb, kulonbozoek vagyunk, természetes ( :)), hogy mindenki maskepp eli meg, mas tetszik neki jobban. szerintem nincs olyan, hogy az "alma" vagy a "korte" a jobb, mert teljesen mas, mindketto gyumolcs, mindketto finom, mindkettonek megvannak az elonyei/hatranyai, stb.

"Utolsóelőtti" vagyok, aki azt mondta kell vajudni:

Azt olvastam, hogy sok kórhazban hagyjak vajudni a csaszar elott levo kismamakat (nem a programozott csaszarosokat), mert allitolag jot tesz a babanak, meg a mamanak is.

Én 20 órát vajúdtam a császár előtt, és ennyi idő alatt is csak nagyon szűk 4 ujjnyira tágultam. Amikor a baba szívhangja hirtelen rossz lett, azonnal vittek a műtőbe. Előtte meg sem fordult a fejemben, h' nem hüvelyi úton fogok szülni, és nagyon készültem az utána lévő két órára, amikor hárman először együtt lehettünk volna. Én szerencsére hamar felépültem, hajnalban volt a műtét, este már a saját lábamon mentem le a lányomhoz. De sokszor eszembe jut, h' élete első óráiban nem lehettem vele, és ennek voltak következményei is (gondok a szoptatással, különösen sírós baba lett, és valahogy nem éreztem a folytonosságot, h' az, aki a hasamban volt, az ő volt. Tudom, ez hülyén hangzik, de nem tudom értelmesebben megfogalmazni.)

Nekem sok barátnőm és kolléganőm szült császárral, de mindegyik vajúdott több órát, tehát természetes szülésnek indult, csak komplikáció lépett fel.