Miért vállaltál gyereket?

#12! Na, sokkal jobban megfogalmaztad, amire én is gondoltam.

#11

Mert akartam. Én különösebben karrierista soha nem voltam (de van végzettségem és dolgoztam is folyamatosan). Kifejezett hobbijaim sincsenek. Kb annyi, hogy olvasni szeretek, meg rengeteget jártam el bulizgatni a barátaimmal. De ez ment már olyan 16 éves koromtól, és huszonéves korom közepére eléggé ráuntam.

Valahogy egyszerűen kezdtem úgy érezni magam, mint 18 évesen mikor tudtam hogy mindjárt elballagok, és jön az egyetem meg a nagybetűs felnőtt élet. És nagyon vártam azt az új korszakot, és kb úgy éreztem hogy fojtogatnak a gimnázium falai, mert semmi izgalmas vagy lényeges dolog nem vár már rám ott. Na, ilyen volt a 25 éves korom környéke is érzésre, hogy oké, tanulmányaim letudva, saját lakás letudva, őrült bulik letudva, házasság életem szerelmével letudva. És akkor jött az az érzés, hogy mit tudhat még adni az élet? Valamilyen szinten én eléggé beleestem abba ami szerintem sok fiatalnál van, hogy hajszoltam az élményeket, ha hívtak valahova akkor is mentem ha nem volt kedvem, mert mi van ha kihagyok valami fontosat. Ugye ez a FOMO jelenség. Közben meg úgy éreztem, hogy hiába tesz boldoggá sok minden, valahogy nem áll össze a nagy egész egy értelmes életté.

Ezek mellett meg bakapcsolt az anyai ösztön is. Addig nem érdekeltek különösebben a babák, de hirtelen elkezdtem aranyosnak taláni őket, babaruhákat nézegetni, neveken gondolkozni. Úgyhogy elég egyértelmű volt hogy milyen módon fogok új kihívásokat találni. És azt kell hogy mondjam, hogy a gyereknevelés tényleg rohadt izgalmas hobbi. Meg enyhíti azt az egzisztenciális válságot amiben én tinédzser korom óta léteztem, hogy mi értelme bárminek is. Most már egyértelmű. Az az értelme hogy a gyerekem boldog legyen. Baromi felemelő ez nekem, hogy van értelme az életemnek. Mert önmagaban az, hogy volt egy boldog életem mindig is, még nem éreztem úgy hogy értelmet is adott volna neki. Mármint a boldogság csak egy állapot, nem egy cél.

15!

Ugyan nem 11 vagyok, de meg kell állapítanom, hogy 1. Troll vagy. 2. Hülye vagy.

Soha nem idegesített még fel az anyukád? Nem vesztél még úgy össze a pároddal, hogy legszívesebben rávágtad volna az ajtót? Ha nem, akkor te egy rózsaszín tündérke vagy, és olyan oltári kiegyensúlyozott a lelkivilágod, hogy egy gyerek se tudna kizökkenteni, így értelmetlen a kérdés, tökéletes vagy. Ha pedig igen, akkor gondolom nincs egy boldog pillanatod sem, értelmetlen az életed, és épp ásod el magad, hogy milyen szörnyű neked.

#15!Ezen a ponton ki is derült, hogy egy nyomorult childfree vagy, akinek nincs jobb szórakozása, mint provokatív kérdésekkel teleszemetelni a GYERMEKVÁLLALÁS témakört. Nyilván te is csak önigazolást keresel arra, hogy miért is szuper, hogy nem szülsz, csakhogy erre nem lenne szükség, ha valóban olyan szuper lenne. De miért nem mész Facebook-ra, abba a gyerekgyűlölő csoportba? Sokkal nagyobb sikered lenne😉

Nyilván képletesen értettem, amit minden anyuka értett, nektek meg nem is kell. Kívánom, hogy találj valamit, ami értelmet ad az életednek, mert az nem gond, hogy nem a gyerek az, de az igen, hogy más sincs. A beszólások a gyerekeseknek, nem az😘

#11

#18! "A gyerekmentes (ami ugye nem egyenlő a gyerekutálattal) nem esik neki így egy gyerekesnek (általában)"

Valóban nem, inkább sunyin provokál. Egyébként nem estem neked, tényeket írtam.

"De mond, hol tegyen fel a kérdést, ha nem ebben a kategóriában?"

Leginkább sehol, mert, ha te nem akarsz, akkor tök mindegy, hogy más meg miért igen. Ha meg akarsz, akkor csak tudod, miért, azért vállalj, ne Julika érvei miatt.

Amúgy valóban, ha tényleg érdekelne, akkor jó helyen kérdeznéd itt, de akkor nem provokálnál, hanem elfogadnád a válaszokat, mivel csak tudjuk már, hogy miért vállaltunk. Miért akarod megmagyarázni pl.nekem, hogy nekem ez milyen sz@r?😂 Meg nem is pontoznál le mindenkit, amikor egytől egyig hasznos választ adtunk.

#17