A gyakoribb vagy a ritkább nevek pártján álltok és miért?

A ritkább neveket pártolom elméletben, de mint egyszer kifejtettem már valahol, azért nehéz olyan ritka nevet találni, ami mindkét szülőnek tetszik.

Szóval hiába akarok én adni pl. egy ritka, de szerintem vállalható Matilda vagy Mór nevet, ha a férjemnek nem tetszik és fordítva, hiába akarja Ferdinándnak hívni, ha én nen akarom.

Szóval az én egyik fiam végül Noel lett, amúgy nekem ez is tetszett, de szíveeen adtam volna ritkább nevet, csak ebben tudtunk mindketten megállapodni. Megjegyzem, egy Noelt se ismerek, nincs az ovis csoportban sem, senkit nem ismerek, akinek a gyerekét így hívnak, lehet ez véletlen is, de azért túlzásnak tartom, mikor ilyeneket írnak, hogy osztályonként 3-4 gyereket hívnak ugyanugy.

#24 Nem feltétlenül túlzás, férjem osztályában 5 Anna volt.

Az is igaz, hogy egyidősek vagyunk, és nekem 90 km-el arrébb se általánosban, se gimiben nem volt egyetlen Anna nevű osztálytársam se, de szerintem még az évfolyamon se volt Anna. Szerencse kérdése.

Nagyon tetszettek régen a hosszabb nevek, és az is, hogy változatosan lehet becézni őket.

De az a tapasztalatom, hogy a felnőttek világába az vagy mindenkinek automatikusan, ami a személyidre van írva. Nem becézgetnek, hanem bármit akarnak tőled, teljes alakban mondják ki, hogy: Emerencia, Konstancia, Julianna…

Ez azért elég idegesítő. Mint amikor a szüleid mérgesek voltak rád. Mintha valami kipécézett szerepben lennél a sok Anna, Ivett, Dóra között.

Mintha önként vállaltad volna, hogy ilyen kacifántos neved legyen.

Egyes források szerint pl. “gyerekes” a Panna név. Pedig erre az esetre jó megoldás lehet. Egy ismerősöm Anna volt, de már a születésétől Pannának hívta mindenki. Nem szerette, hogy összekeverik a többi Annával, meg különben is, ő jobban szereti, ha Pannának hívják, ezért meg is változtatta.

Ilyen esetben már rögtön egy olyan név van a papírjaidon, ahogy szólíthatnak, és senkinek nem kell totózni, hogy mit szeretsz.

28as, durva hogy az ismerősöd önként szúrt ki magával egy pannával...

5 éves korig ém elmegy utána már gázos.

Ilyen esetben már rögtön egy olyan név van a papírjaidon, ahogy szólíthatnak, és senkinek nem kell totózni, hogy mit szeretsz.

Hát nem tudom, nekem van szám, bemutatkozásnál úgy indítok hogy pl Johanna vagyok, de kérlek hívj Hannának. Ismerősöd esetében ennyi erővel az is lehetett volna hogy Jó napot, Anna vagyok ,de szólítson kisbubunak(ugyan olyan becenév mint a panna)

Értem én hogy nem lesz mindenkiből orvos, ügyvéd ,de azért a gyereknevekkel már gyári munkásként is kellemetlen élni.