Ha nem akartál gyereket, a párod viszont igen, hogyan jutottatok közös nevezőre?
Ez ugye nem olyan, ahol lehet az, hogy kicsit neki is legyen igaza és nekem is.
Én vagyok a nő, és az, aki határozottan elzárkózik a babatémától, több okom is van rá. 5 éve vagyunk egy pár, ő is ezen a véleményen volt egész életében, hogy neki nem kell gyerek. Főleg, hogy 48 éves már. Neki a karrierje, sikerei voltak a fontosabbak egész életében, sosem akart családot.
Erre most előállt vele, hogy legyen gyerekünk... Szerintem az van emögött, hogy két baráti családnál is most született kisbaba, nála tombol a kapuzárási pánik és mindig mások sikereit akarja túlszárnyalni. Ami jelen esetben a gyerekvállalás. De neki fogalma sincs arról, milyen nehéz egy gyerekkel, babával. Hogy ott nincs szabadnap, nincs olyan, hogy megunom és most nincs kedvem szülőnek lenni. Ezeket mondtam neki, azt is, hogy én nem akarok 3-4 évekre itthon maradni, mikor nekem most kezdődik a karrierem. "Hát akkor majd itthon marad ő vele.". Ja, ha pedig rájön, mégsem annyi a gyereknevelés, hogy ránéz óránként egyszer, akkor pedig oldjam meg valahogy, mert ez neki sok.
Szeretem, már-már betegesen, de nem apának való.
Ki így, ki úgy. Lényeg, hogy te semmiképpen ne vállalj, mert lejön az írásodból, hogy reálisan látod.
Mivel viszont "betegesen szereted", ilyenkor szokott az lenni, hogy mégis belemennek, a vége meg katasztrófa. Ezért nem szoktam ezt javasolni, de próbálj időt nyerni, akár úgy is, hogy elmismásolod, hogy talán majd 1-2 év múlva. Addig meg tegyél meg mindent, hogy ő is reálisan lássa, és el fog múlni a kis hóbortja. Pl.kezdjen el néha vigyázni a barátok babáira, intézd úgy, hogy véletlenül ki kelljen hagyni egy-egy szuper munkahelyi lehetőséget. Olyankor emlékeztesd rá, hogy ez már úgyse számít, hisz hamarosan otthon fog babázni.
Anyukám szerint szedjem továbbra is a gyógyszert, neki meg mondjam azt, hogy nem szedem már... De ez annyira kegyetlennek tűnik. :(
Mondtam neki, hogy térjünk rá vissza pár év múlva, mert én most kezdtem el dolgozni még csak. Lehet, hogy 2 év múlva elegem lesz belőle és én leszek a legboldogabb stay-at-home mom. De nem, mert ő nem akar 50 felett apa lenni. Szerintem meg ilyen korban már édesmindegy.
És ez az egyik félelmem, a kora. Sportol, figyel magára, külsőleg-belsőleg, de az időt ő sem tudja megállítani. Apukám ugyanilyen volt, 50 évesen még teniszversenyeket nyert, utána elkezdett "leépülni". Itt fáj, ott fáj már neki, jönnek elő egymás után a panaszok, és pár év alatt rengeteget öregedett.
"És ez az egyik félelmem, a kora"
A kora gyerek nélkül is problémás.
Erre nem gondoltál, amikor ~30 évvel öregebb párt választottál?
tehát. Összejöttél apáddal majdnemcsak. Mert simán apád lehetne.
Anyád szerint hazudj a képébe.
Neked eszed ágába sincs elköteleződni...
Ez az egész sztori gáz. Semmiképp ne vállalj gyereket, mert mindenképp ő fogja megszívni.
Csak azért ne vállalj gyereket mert öt sűrgeti az idő. Volt 30 éve rá.
Az hogy te most kezdtél dolgozni azt jelenti, hogy bőven van időd. Akár 30 felett is.
A te korodban én sem akartam. Mert fontos az embernek a saját dolgait megteremteni.
Majd ha odaérsz akkor akarni fogsz gyereket.
Szerintem nem vele, valaki mással.
De ne engedj a nyomásnak.
Nem fogok, mert alaposak az indokaim a "miért ne" részre. Egy részük pedig tőle teljesen független.
Nem való mindenki szülőnek, ezt szerintem jó felismerni, beismerni.
Pont ugyanez a kérdés volt már vagy kétszer, ugyanezekkel a részletekkel, ugyanezzel a stílussal.
Valamit változtassatok már néha, légyszi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!