Hogy jutottatok az örökbefogadásig?

Igazából szerintem nem teljesen az én válaszom várod. Én belülről még nem éltem ezt át de nem egy ismerős család már túl esett ezen.

Van egy-egy ilyen örökbefogadott barátom is akiknél most van a sokadik gyerek örökbe fogadva.

Szerintem mikor az első alkalommal kiderül mindenki nehezen éli meg és kell pár hét hogy kiheverjék. Mikor örökbefogadják kicsi korban akkor szinte olyan lesz mintha a sajátjuk lenne. Akiket fentebb említettem 4. gyereket fogadták nem rég örökbe /mindet baba koruk óta nevelik/ és tényleg meg van már a kicsihez is a gyerekeknél is a ragaszkodás. A szülők meg szerintem élvezik is hogy annyi gyerek van körülüttük...

A férjem főiskolai évfolyamtársa és felesége nemrég fogadta örökbe a második babáját. A feleségnek méhen kívüli terhessége volt, majdnem belehalt, ki kelett venni a méhét és nem lehetett saját gyerekük. Majdnem beleőrült.

Ekkor megbeszélték az örökbefogadást és egy tündéri szőke kislányt kaptak elsőre. Rögtön a kórházból vitték haza. Az első perctől fogva imádják, de mindenkinek elmondták, hogy örökbe fogadták és majd a kislánynak is elmesélik ha nagyobb lesz a történetét.

Nemrég megérkezett hozzájuk az öcsike is (nem vér szerinti testvér, de szintén újszülött).

Nem az én történetem :)

Szerelem, házasság, lakásvásárlás megelőlegező szocpollal. Telt múlt az idő, eltelt 4 év és gyerek sehol (a megelőlegező szocpolhoz 8 éven belül kellett két gyerek). 4 év alatt 4 vetélés volt. Kiderítették a lehetséges okát, kapott gyógyszeres kezelést, de addigra már annyira elege lett a lánynak az egészből (főleg az idegeskedés-vetélésből), hogy elindították az örökbefogadási procedúrát. Közben mindenkinek mondták, hogy szeretnének örökbefogadni egy gyereket. Egy nap jött egy telefon egy ismerős szülésznőtől, hogy aznap reggel született egy baba, akit nem tud magához venni az édesanyja, a kórházból már ők hozták haza. Nyílt örökbefogadás volt.

A csaj nem érzi tragédiának, hogy nem a vér szerinti gyereke, ő az anyja és kész. Az más kérdés, hogy mivel 5 napja volt az egészre felkészülni, szerintem (!) még nem az igazi anyai érzések vannak benne (még csak két hónapos a baba). De ez idővel biztos vagyok benne, hogy megváltozik :)