Vállalkozás indítása kicsi gyerekek mellett. Jól csinálom, vagy rosszul?

2 kis gyerekem van, 2,5 és 1 évesek. A munkahelyem katasztrófa, nem is fizet jól, és nagyon rosszul éreztem magam a szülés előtti időben már ott. Elhatároztam, hogy váltani szeretnék, arra, ami tényleg boldoggá tesz. Kb.fél éve építgetem saját tempómban a leendő vállalkozást/tanulok hozzá. Az a tervem, hogy mire a kisebbik is ovis lesz, szóval 2 év múlva nem megyek vissza az előző munkahelyemre, hanem felfuttatom ezt. Nem hajt senki, csak a belső motivációm, szeretem csinálni. Viszont még ez a "félgőz" is elég megterhelő, átlagosan hetente 3-4 napon, napi 3-4 órát foglalkozom vele, úgy, hogy itthon vannak a gyerekek is. Van egy kis napirendünk, reggel játszunk, aztán én elvonulok másfél-2 órára csinálni a dolgom, aztán sétálunk, ebédelünk, és amíg alszanak, megintcsak dolgozom/tanulok kicsit, délután megint játék, aztán hazajön a férjem, közösen csinálunk valamit, séta, vásárlás, főzés, stb...Na most olyan bűntudatom van, mert úgy érzem, hogy az a délelőtti 1-2 óra nagyon sokat elvesz tőlük. Akkor kicsit mindig el is szabadul a pokol, persze fél szemem mindig rajtuk, de nem vagyok aktív velük, inkább ide-oda rohangálok, nehogy bajt csináljanak. Sokszor azért jól elfoglalják magukat, ha már van egy összefüggő 15-20 percem, örülök. Bölcsi esélytelen, mivel nem dolgozom, és a magán is tele van, plusz azért nem is így néz ki minden nap, csak ha valami fontos megoldanivalóm van. Félek, hogy elszalasztom ezt az időt velük, de közben azt is tudom, hogy ha visszamegyek a régi helyemre dolgozni, soha nem lesz ebből semmi. Kicsit elveszettnek érzem magam, néha úgy érzem, hogy erre nekem is szükségem van, néha meg úgy, hogy ennek nem most van itt az ideje. Hálás vagyok, hogy a férjem is támogat, pl.nem szól semmit, inkább segít, amikor teljesen fel van fordulva a lakás, mert többet foglalkoztam a munkával, de emellett emiatt is rosszul érzem magam sokszor. Ráadásul mindig benne van, hogy nem jön be. Írjátok kérlek a véleményeteket! Köszönöm!