Feláldoznád a 20-as éveidet a karriered érdekében? Avagy ki lennél inkább 30 évesen: Bulik, nyaralások, család (feleség, gyerekek), albérlet. Vagy csak karrier (egy sikeres vállalkozás, 50 millió megtakarítás, havi 2 millió tiszta bevétel).
Első sorban férfiaktól kérdezem (akik a 0-ról indultak, tehát nem gazdag családba születtek), hogy mit kezdenének a 20-as éveikkel?
-Bulik, nyaralások, család (barátnő vagy feleség, gyerekek), de alap munkahely, amiből csak albérletre futja.
-Karrierépítés, ami a magánélet rovására megy (tehát nincs barátnő, se nyaralások, se gyerek, se bulik), viszont 10 év alatt felépítenél egy sikeres saját vállalkozást, lenne 50 millió Ft megtakarításod (részben cégérték), és havi 2 millió Ft nettó fizetésed.
Melyiket választanád, és miért? Kort is írjatok, mert nem mindegy, hogy valaki 18 évesen előre elképzeli, vagy 40 évesen utólag gondol vissza :)
Nem engem kérdezel, mert nő vagyok, de a teljes fiatal évek feláldozása 50 milliós vagyonért (ami ráadásul részben a cég értéke) cserébe nekem nem tűnik egyenrangú cserének. Sok pénz, ha csak úgy lóg a levegőben kp-ban, nem arról van szó, de azért még nem az a szint, amiből vígan éldegélsz életed végéig, sőt.
Amúgy 29 éves vagyok, mondjuk azt, hogy már véget értek a 20-as éveim, és amondó vagyok, hogy az egyensúlyt kell megtalálni, nem szabad hogy csak egyik vagy másik cél teljesen maga alá gyűrje az életünket. Sosem tudhatod, mikor jön szembe egy szuper lehetőség karrier ügyben, de azt sem tudhatod, hogy mikor ér egy végzetes baleset vagy akut betegség, nem lehet úgy létezni, hogy közben arra vársz, mikor lesz majd lehetőséged igazán élni is.
Nekem egyiket sem kellett feláldoznom a másikért... Gyerekem ugyan nincs, nem is akarok, de minden más adott, 3 diplomám van, amiből kettőt munka mellett szereztem, az volt egy kicsit húzósabb 5 év, de az még mindig csak 5 év, ráadásul 5 éves korom óta rendszeresen sportolok és ezt ez az időszak sem szakította meg. A munkahelyemen elég komoly projektekben veszek már részt, kutatok, mellette szabadidőmben tanítok, bulizni nem kell 7 nap a hétből, hétvégén általában összeülünk a barátokkal, kirándulunk a párommal, minden este jó kajákat csinálunk, ha épp nem edzünk, eljárkálunk... Sosem voltam az az ember, aki egyszerre egy szálon futtatja az életét. Nekem ez nem megy.
A következő lépcsőfokom az, hogy egy teljesen home office állást találjak külföldön, ami jól fizet, eladjam a házat és vegyek egy fenntartható kis lakást, aztán itthagyjam pár évre és, menjünk és járjuk a világot.
Aztán majd utána elmegyek doktori képzésre, nem tudom, egyelőre nem szeretnék 4 évet azzal tölteni, de nem vetettem el az ötletet.
Szerintem hülyeség így kizárogatni lehetőségeket. A legkomolyabb munkakör mellett is szükség van kikapcsolódásra, szórakozásra, ez nem úgy működik, hogy az egész életem egy dologgal töltöm kizárólag és nem égek ki benne.
#1 És mi lesz a döntés?
"alap fizetésből biztosan nem fogtok tudni kifizetni egy 4 fős családnak való albérletet." - Pedig van pár ilyen ismerősöm aki nettó 200-300 körül keres, és a párjával együtt fizetik az albérletet.
"nem lehet úgy létezni, hogy közben arra vársz, mikor lesz majd lehetőséged igazán élni is" - Igen, ez lemaradt, 30 évesen kezdenél élni, családot alapítani (mert a vállalkozás már fut, adott a havi 2 milla, hátra lehet dőlni).
Szerencsére a valóságban nem kell választani a kettő közül. Számomra fontosabb a család, mint a karrier, de a karrier által biztosítom a jövőbeli jólétemet. És a karrier az, amit tudatosan tudok építeni, amivel többet kell foglalkozni, míg egy buli az olyan, hogy gondolok egyet és 10 perc múlva már megyek is. Ehhez nem kell odaadás meg semmi, nem maradok le, ha párszor nem megyek, mert bármikor mehetek. A nyaralás olyan, hogy a munkám miatt van lehetőségem (időm és pénzem) rá. A szerelem pedig jön vagy nem jön, de szerintem felesleges a hajszolásába energiát fektetni. Persze ha már van kiszemelt személy, akkor más a helyzet, akkor igényel időt és energiát.
Egyébként én nem szeretnék vállalkozni, én alkalmazottként is nagyon jól elleszek, köszönöm.
Jelenleg a karrieremre koncentrálok, de nem tervezem, hogy ez örökké (vagy akár csak 10 évig) így marad. Igen, kicsit a rovására megy a magánéletemnek, de nagyon élvezem, valahogy kapok is magánéletét tőle. (Pl rengeteg barátot a munkahelyről)
De megyek bulizni, élek szociális életet, nyaralok stb.
A fentiek közül az egyest választanám, de mivel a valóság nem így működik, elhiszem, hogy mehet együtt a kettő, és így a karrieremre koncentrálok.
20/l
"Pedig van pár ilyen ismerősöm aki nettó 200-300 körül keres, és a párjával együtt fizetik az albérletet."
És van gyerekük? Mert egy párnak való garzont nem lehetetlen kifizetni, de egy 2-3 szobás lakásnak havi 120-180 ezer csak a bérleti díja, és míg anyuka otthon van a gyerekkel, a fizuja egy része ki is esik.
"Karrier"építés alatt gondolhatunk bármire, Al Capone ezután már hatalmat szerzett, mondjuk.
A bulik, próbálkozások csak egyszerű embernek szükségesek, komoly autó, jó ruhák, és pénz, magától elad a nőknél.
Szoktál szex hirdetéseket bújni? Havi 2millió mellett szerintem megsem éreznél hetente 30ezer ft-ot egy olyan típusú nőre, aki soha nem lenne feleséged, de barátnőd sem. Szóval aki tudja kicsit mellőzni az érzelmeit, annak sokkal kényelmesebb egy jó Mercedesszel eljárogatni nőkhöz, és vannak akik olcsóbban is vállalnak egyetemistaként :D
Külföldön szerinted mi megy? Kapod a fizetést akár hetente, és nézel olyan csajt aki belefér, de jól néz ki.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!