Miért van az, hogy a legtöbb szülőnek annyira hiányzik a gyerek előtti élete, hogy folyamatosan arról ábrándozik?

9es vagyok. Csak hogy értsétek: szinte 100%-ban a természetben éltem. Csak akkor voltam otthon, ha iskola volt. Libák,nyulak és kutyák közt nőttem fel. Nem farmon,nem falun,városban. Kutya mellett tanultam meg járni,rá támaszkodtam konkrétan.

Később vadászkutyáim voltak, kiállításokra jártam. Ez volt a hobbim,az életem. Minden nap órákig jártam velük a mezőt,a tavat. Hóban, fagyban, melegben. Minden nap. Nem számított semmi.

Madarakat és siklókat mentettem apámmal.

Annyi kalandom volt,hogy könyvet tudnék írni belőle.

Ez volt az első 30 évem.

Erről mondtam le a gyerekemért. Jelenleg kutyát sem tartok. Az utolsó 2 hónapja pusztult el. Másik évekig nem lesz, ez biztos.

Jelenleg panelban lakok és egy hangyám sincs.

En nem az egesz gyerek elotti eletemrol abrandozol, hanem arrol, amikor

akkor aludtam/ebredtem amikor en akartam;

szabadabban mozogtam;

nyaron egyszer-ketszer lecsuszott a nagy melegben egy-egy koktel;

ramjottek a ruhaim, nem nyogve es sohajtozva oltoztem;

nem fajt a mellem.

Nem konkretan az egesz gyerek elotti eletem hianyzik, mert nagyon szeretem a kisbabamat. O meg csak 3 honapos. De tudom, hogy a felsoroltak kozul szepen lassan, idovel mind meg fog valosulni.

Ez részben természetes szerintem, bár csak a saját szemszögemből látom a dolgokat. Én pl. elváltam, ráadásul én akartam válni, mégis hiányoznak dolgok az exemmel közös életemből is. Ugyanígy vannak mozzanatok, amik a gyerek előtti időből is szép emlékek, de ettől még nem bántam meg a gyerekvállalást, és nem sírom vissza a régi életem, nem is ábrándozom róla.

Aki valóban arról ábrándozik, az valószínűleg tényleg megbánta, vagy legalábbis nem biztos benne, hogy jól döntött.

Néha én is szoktam, de igazából csak azért nem többször, mert annyi tennivaló van a gyerek körül és intéznivaló, hogy nem futja rá gyakrabban:)

Nekem a népszerűség hiányzik a férfiak körében. Én gyerek előtt és után is csodálatosan néztem ki(könnyű volt huszonévesen), jó iskolák, pénz, de gyerek után több takargatnivalóm lett, ami amúgy normális, csak mégsem mutogatnivaló. A gyerekemmel jöttek a nehézségek, és hiába néztem ki utána is jól, már nem mertem teljesen beszélni az életemről, mert kevesebb pénz, nulla karrier és még egy gyerek is.. aki rámnézett ezt nem gondolta volna és nagyon rossz volt, mikor szembetaláltam magam az első ilyenekkel, korábban nem volt semmi olyan az életemben, ami negatívnak hatott volna bárkinél bármilyen értelemben.

Persze pár év alatt megszoktam, de azért.. hiányzik ez az érzés. Hiába tudom, hogy belül fejlődtem, több értékem van, a külsőm is szuper, pláne a koromhoz képest, de.. nem az igazi. Főleg akkor lett rettenetesen nehéz, amikor a gyerekem nem fejlődött megfelelően..

Ismerek amúgy redditest, aki férfi, kb 28ig a csúcson volt, mindenkinek ő kellett, a társaságok középpontja, versenyek, egyetem, karrier, majd gyerek, házasság, válás, szintén azért, mert problémás gyerek. Ő rosszabbul járt, sérült baba oxigénhiánnyal, de ott legalább ment az együttérzés meg ő férfiként elhatárolódott ettől, nálunk viszont a gyerekemen elsőre nem látszódtam a gondok és nagyobb nyomást kaptam kívülről.

Szóval neki is nehéz, és mivel megkeresett, mint régen kihagyott dugást, tudom, hogy nem is fejlődött lelkileg. Mintha valami időutazáson estem volna át, hirtelen 15 évvel ezelőtti mondatok köszöntek vissza. A redditen régen is kis pszichók voltak, és most is. A gyerekem apja(aki nem tartja vele a kapcsolatot) is fent van és borzalmasan tud szenvedni). Hiába írnak értelmesen, a műveltebb, okosabb réteg képviselői lelki szegényen, durva személyiségzavarokkal, egy kis droggal és sok alkohollal. A mainstream éjszakai élet kiöregedett “nagyvadai”, akik visszasírják a múltat. Nem szabad rájuk hallgatni és veszélyes velük együttérezni. Nehezebb gyerekkel, magasról nehéz a váltás lefelé, pláne ha problémás a gyereked, de.. azért elég klassz így is. Úgy képzeld el, mint az alma vagy a körte esete. A körte luxusétel, camambert-rel, dióval, de azért az alma is elég jó és a legtöbb ember azt eszi és jobban is szeretik és olyan megszokott, kellemes, otthonillata van. De azért nekem hiányzik a fincsi lágysajtos madársaláta körtével, dióval és mézzel, az olyan fancy volt:)

Tökmás a kettő.

11, nem gondoltad még ha neked jó volt, akkor a gyerekednek is megadhatnád? Nem miatta mondtál le, hanem őt fosztod meg ugyanettől.

Ne a gyerekedre kend azt, ha olyan fnak szültél, aki nem akar a "természetben élni"!

16os, nem én vagyok, de teljesen megértem..nem mindenki vágyik ugyanarra. Én csendes volta és szűk baráti körrel rendelkeztem, a gyerekem egy hurrikán és szívja magába az embereket. Szerencsére már csillapodik, de olyan társasági életre volt igénye, amilyenre nekem soha. Alkalmazkodni kell a gyerek igényeihez, nem a kicsinyített mása a szülőnek és nem a tükre, lehet jobban élvezi a játszóteres/játszóházas bandázást, mint a szabadban sétát, vagy szívesen kirakózik és marad egyhelyben gondolkodást igénylő tevékenységgel, vagy kézműves dolgokkal, minthogy járja a természetet. Sok érték van és igazodni kell a gyerekéhez. Én nem vagyok nagy állatbarát, de ha nem haveroztunk, állatsimogatóban ült, amíg én kívül olvastam, és büszke volt, ha a nyúl az ölébe mászott:) tényleg vagy egy órát ült egyhelyben az amúgy túl aktív gyerekem.

Más gyerek meg hiába volt ugyanitt, megsimizte és rohant a kismotorhoz hajtani, vagy a cukrászdába enni.

Mindenkinek más érdeklődése van. Az én lányom nem szeret csinos lenni, öltözködni, mint én szerettem, hát ez van. Alkalmazkodunk, mert a gyerek érdeklődése azért látszik. És ugyan az enyém kütyübarát is, más gyereke elhajította a telefont még oviban is és húzza a száját videójátékokra.. az érdeklődése minden gyereknek más és ezt érdemes kiszolgálni, előnyben részesíteni, ha nem egyezik a tiéddel. Így pl én pollenallergiával is ott ültem a picinyke póniudvarban nagyon sokat, nyáron meg nem bírtam a napot, a játszóteret játszóházra cseréltük napközben.

16!

Először is hasonló jókat kívánok neked is!

Másodszor: sajnos most itt élünk, a gyerek miatt muszáj megyeszékhelyen. Nagyon sok fejlesztést kapott eddig és nagyon sokszor volt kórházban. Sokszor éjszaka kellett vele rohanni. Ezt nem tudom megoldani egy faluból. Egyszerűen a gyermekemnek muszáj nagyvárosban élnie,ahol mindent megkaphat,amire neki szüksége van.

A kutyatartást pedig nem engedi a férjem. Még egy macskát sem. Pedig a gyerek is szereti a macskákat,megnyugszik a közelükben. A macskák is szeretik őt.

Néha kijárunk a helyi menhelyre,ennyi. De az nem ugyanaz.

Akinek üres élete volt, nem voltak hobbijai, annak lehet nem hiányzik. Aki izgalmasan élt, annak néha biztos eszébe jut, hogy milyen jó volt szabadon, kötöttség mentesen élni. Persze letagadják, ahogy itt is sokan.

Bár szerintem az első kategória rosszabb, akinek a gyereken kívül nincs élete, azoknak a gyerekeiből lesz majd anyuci kicsi fia típusú, mert nem hagyja majd kirepülni őket.

Persze, mielőtt gyerekem lett, nem kellett mindig arra is gondolni, hogy "és addig hova teszem a gyereket". Mielőtt óvodás lett, nem kellett az ovihoz alkalmazkodnom. És ha majd kettő lesz, akkor ennek tetejében még kétfelé is kell figyelnem.

De ez nem azt jelenti, hogy az egyik vagy a másik rosszabb, csak más. Nem szeretném visszacsinálni, hogy gyerekem lett. Maximum néha egy-két nap szünet, az jól jön, de arra ott vannak a nagyszülők :-)