Miért van az, hogy a legtöbb szülőnek annyira hiányzik a gyerek előtti élete, hogy folyamatosan arról ábrándozik?

Sosem abrandoztam a gyerekek előtti életemrol.

Mi ez a hülyeség már megint?

Aki erről ábrándozik az nyilván megbánta a gyerekvállalást . De én se nagyon hallok ilyet inkább itt olvasni 1-2 ilyen esetet.

Gondolom azoknak nem tervezett volt a gyerek, vagy ha mégis akkor nem gondolták hogy mivel jár egy gyerek.

7!

Tervezett gyerekem van,esküvő után házasságba született. Át is gondoltuk 1000x,hidd el. Vártuk őt. És szeretjük.

Mégis ábrándozok a gyerek előtti életemről.

Hogy miért?

Mert annyira más életem volt előtte,mintha két külön ember lennék.

Az az ember eltűnt,és egy más ember lettem. Teljesen, 100%-ban.

Hogyne ábrándoznék néha róla? Emlékeznék dolgokra,élményekre, történésekre,kalandokra (-ezen nem pasizást értek).

Nem látok benne semmi rosszat. Ettől még jó anya vagyok és imádom a gyerekem,és mindent megteszek azért,hogy neki minél könnyebben menjenek a mindennapi kihívások (a gyermekem autista).