Ha 11 éves gyereked számonkérne, hogy miért nem tanítottad meg fürdeni, hogyan reagálnál?
Nyilván megtanítottad, sőt élete folyamán hetente ismételned kell és hetente legalább 2x fürdik, a többi időben zuhanyzik, néha egyedül, de ellenőrizni kell, mert elcsalja az arc/nyak/fül és néha a hátmosást is és fel van háborodva, ha mégis mondod neki "tuuudoooom, hagyjáááál mááááár". Hajat ritkán mos magának, mert felületes és másnapra vagy a sampontól ragad, vagy zsíros marad, ezért azt te heti 2x utánmosod, de azért hagyod neki, mert így tanul. Nem mindig használ tusfürdőt sem, mert "az nehéz". De eddig nem volt baja a fürdéssel, kád bedug, nyitja a csapot(egykaros csap van, iszonyú könnyű használni), hogy jó legyen, szoktad neki mondani is, hogyha hűl a víz, engedjen meleget és mossa meg magát mindenhol és felsorolod, mi a mindenhol, amit nem vesz jól és elküld, hogy ne nézd hülyének.
Tegnap fürdött volna és képes volt mondani vinnyogva, hogy nem tudja mit kell csinálni és csináljam meg én a vizet, én meg lehülyéztem, hogy ne szórakozzon már, dugja be a dugót és nyissa a vizet, olyat, amilyenben fürdeni akar. 11 éves. 11!
Ezek után számonkért, hogy én miért nem tanítottam meg fürdeni!?!
Pár napja még kizavart, hogy ne dirigáljam le a zuhanyzását/fürdését, mos arcot, sőt előtte lévő nap is zuhanyzásnál, és mindig tőlem kérdezi, hogy mosson-e már hajat, vagy fürödjön vagy zuhanyozzon-e(ha van ideje, akkor fürdik). De most nagy komolyan elém állt és mondta, hogy elege van abból, hogy lehülyézem és ő segítene a saját gyerekének és megtanította volna hogyan kell fürdeni. Szerintem meg örüljön, hogy nem képeltem fel, hiszen én hetente többször ellenőrzöm a fürdését, mert elcsalja, mosom a haját, vágom a körmét, néha fésülöm és 2/5ből kizavar, hogy tudja egyedül. Iszonyú sokat feccöltem bele az önállóságába, tényleg még dalunk is volt rá és qrva sokáig fürdettem, néztünk vizes meséket fürdés alatt, tanítottam vizes mondókákat, vettem szappankrétát és bekentem mit kell megmosni(nyilván mindegyiket korosztályához mérten, hetekben mérhető, amit a kád mellett töltöttem amíg fürdött minden hülye játékkal) és erre ezzel jön. Ez egészen egyszerűen hazugság. Volt pár keresetlen szavam hozzá, de csak lerázott, láttam rajta, hogy nem hiszi el! Kb agyvérzést kaptam.
Gondolom az én gyerekem az egyetlen ilyen, mindenki másé normális, de ez már olyan szinten felháborító volt, hiszen majdnem teljesen ki van szolgálva/ellenőrizve az élete minden területén és akkor odavág ilyen hazugságot és nem is tudok neki mit mondani, mert ő nem így emlékszik!?!, és meg van róla győződve, hogy hazudok!!!?!?! Egyszerűen látom rajta, hogy a saját valóságában él és otthagyott, hogy ez az én hanyag, engem szidó anyám a semmiért, amikor ő nem tanította meg. Hátatfordított és otthagyott nagy komolyan.
Nemrég elsütött egy ilyet étkezés terén is, hogy én nem tanítottam meg melyik a desszertvilla meg halkés(láttuk filmen, hogy valaki nem tudja, és kapcsolt, hogy ő sem tudja), de ott előtte lévő nap voltunk étteremben és nem tudta letagadni, hogy se a villát, se a kést nem volt hajlandó használni, mert ő úgy akart enni, hogy kis falatokat egymásra rakosgat és kézzel egyben bekapja és halál mérges volt, mikor szóltam, hogy használjon evőeszközt és nyilván nem is használt, én meg mondtam, hogy nem viszem akkor máshova, mert ekkora gyereknél nagyon ciki. Szóval azt le tudtam "érvelni", mert emlékezett rá, hisz balhéztam miatta, de itt már meg sem hallgatott, lerázott.
Te mit csinálnál ilyen helyzetben, ha valami hazugsággal számonkérne a gyereked, hogy milyen rossz anya vagy, mert nem csinálsz valami alapvetőt, amikor még annál is többet csinálsz, mint amit más szülő tesz, pláne ebben a korban?
Lehülyézni tényleg lehülyézem, ha hülyeséget csinál/hülyén viselkedik, apróságokért nem, de kérlek, 11 éves és nem tudja kinyitni a csapot és bedugni a dugót? Nyilván más egyből ugrana és magyarázna ekkora gyereknek, hogy nézd, ez a csap, ha a kék felé fordítod hideg jön belőle, ha a piros felé, akkor meleg?
Annyira elegem van.. valahol már beletörődtem, hogy így fog felnőni a saját alternatív emlékeivel, hogy rossz anya voltam, nem nagyon érdekel, én megtettem mindent, és annál is többet, csak legyen önálló és éljen normális életet boldogan, de akkor is tudom, hogy ennek nem így kellene zajlania és elég könnyen agyvérzésközeli állapotba tud hozni.
Én nem olvastam a korábbi kérdéseit, de elhiszem, hogy hasonlóak.
Tényleg nem megfelelően áll a gyermekéhez a kérdező, de ezektől a válaszoktól tuti nem lesz egy fikarcnyival sem ügyesebb a problémakezelésben.
Kérdező, nekem is voltak nehézségeim a 11 évesemmel, noha nem pont ilyenek. Mondott felháborító és abszurd dolgokat, akadtam ki rá sokszor. Hibáztam is jópárszor, az biztos.
Most így visszatekintve azt látom, hogy amikor egy helyzetben konfliktusunk volt, az nem is igazán arról a helyzetről szólt, hanem az adott napon az általános lelkiállapotáról. Azt írod, "eddig nem volt baja a fürdéssel, kád bedug, nyitja a csapot". Ha az egyik nap meg tudta csinálni, a másik napon pedig úgy tesz, mintha teljesen képtelen volna rá, és szentül állítja, hogy nem tanítottad meg, az nem azt jelenti, hogy elfelejtette az elmúlt éveket, és valóban nem tudja megnyitni a csapot. Hanem azt, hogy akkor épp olyan lelkiállapotban van, amiben gondoskodást és segítséget szeretne kapni, mert valami kimozdította az egyensúlyából, talán elhagyatva érzi magát, vagy fel akarja hívni magára a figyelmet, de mindezt persze nem tudatosan, nem direkt csinálja, csak egyszerűen nincs meg a megfelelő érzelmi eszköztára nemhogy az érzelmei kifejezéséhez, de a felismeréséhez sem. Így amikor számonkér téged, hogy miért nem tanítottad meg valamire, akkor lehet hogy valamilyen sikertelenségének a frusztrációja szól belőle, amit nem tudott feldolgozni, vagy nagy eséllyel az, hogy tulajdonképpen borzasztóan bántja, hogy hülyének nevezed sokszor, és ezen módon utasítja vissza. Ismétlem, mindezt nem tudatosan, szándékosan. Ezek a tudatosság szintje alatt végbemenő folyamatok benne. Senki sem szereti hülyének érezni magát, és ha a világ azt üzeni neked, hogy hülye vagy, akkor automatikusan fogsz valami rosszat gondolni a világról, mert az nem lehet, hogy egyszerűen csak kevés vagy, az nem lehet, hogy egyszerűen csak túl rossz vagy. A 11 éves lányod abban a korban van, amikor nagyon furcsa dolgokat tudnak művelni vele az érzelmei, és különösen szüksége lenne egy elfogadó, érzelmileg meleg közegre, hogy fejlődjön az önimerete és az érzelmi tudatossága. Úgy tűnik, mintha tiszta idióta lenne, és félsz, hogy jajj, milyen felnőtt válik majd így belőle, de bízz benne egy kicsit jobban, szeresd egy kicsit jobban, a hibáit úgy igazgasd, hogy nem kell miattuk borzasztóan éreznie magát, és ha sikerül az állandó leértékelését abbahagynod, egy nap egy szuper nagytini válik majd belőle. Az enyém már 16 éves, és halál normális a 11 éves kori önmagához képest. Tök önálló, egyre segítőkészebb, egyre empatikusabb, nagyon büszke vagyok rá, pedig 11 éves korában néha azt hittem, egy szörnyeteget nevelek. De szembenéztem én is a hibáimmal, igyekeztem fejlődni, és a kisebb testvéreivel már sokkal jobban csinálom a dolgokat. Nem tökéletesen, de azért nagyságrendekkel jobban.
A ti gyerekeitek sárban fetrengenek ennyi idősen, hogy körömkefével kell őket centiről centire végigsikálni, hogy tiszták legyenek?
Az enyémeknek elég beállni a zuhany alá és makulátlanul tisztak lesznek.
Ezért se értem ezt a tisztaságmaniát a kérdezőnél.
Kérdező, sajnos nem erted még mindig, mit jelent az "önállóságra nevelés" kifejezés, pedig vagy ötvenszer leírtuk már. Nem azt, hogy helyette csinálod, ellenőrizgeted minden szarért, majd végül lehülyézed. De már megbántam ezt is, hogy leírtam, mert azonnal kilométeres litániában fogsz ellentmondani, hogy de te igenis önállóságra neveled.
A gyereked különben pont azt csinálja, amit te. Minden alapot nélkülözve idegbeteg módon random kritizál. Azt hiszi, ez a szeretet.
Kérdező, keress fel egy szakembert.
Ha nem a magad érdekében, akkor a gyereked miatt. Nem véletlenül vagy egyedülálló szülő...
https://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__kamas..
Ez a lamentálás a semmiről valami szörnyű, mindennel kapcsolatban ennyire körülményes vagy?!
Mióta neveled egyedül?
"hetente többször ellenőrzöm a fürdését, mert elcsalja, mosom a haját, vágom a körmét, néha fésülöm és 2/5ből kizavar, hogy tudja egyedül. Iszonyú sokat feccöltem bele az önállóságába, tényleg még dalunk is volt rá és qrva sokáig fürdettem, néztünk vizes meséket fürdés alatt, tanítottam vizes mondókákat, vettem szappankrétát és bekentem mit kell megmosni(nyilván mindegyiket korosztályához mérten, hetekben mérhető, amit a kád mellett töltöttem amíg fürdött minden hülye játékkal"
Ebből nekem az jön le, hogy tipikusan a helikopter anyuka vagy, aki a gyerekét élni sem hagyja, de néha betelik a pohár és olyankor veszekszel, ordibálsz. Hiszen látod, hogy hiába áldoztad fel érte az életedet, ő ezt nem értékeli úgy, ahogyan szerinted kellene. Ez csak rosszabb lesz, ahogy telik az idő. Tényleg keress szakembert, magadnak és a gyereknek is!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!