Ha 11 éves gyereked számonkérne, hogy miért nem tanítottad meg fürdeni, hogyan reagálnál?
Nyilván megtanítottad, sőt élete folyamán hetente ismételned kell és hetente legalább 2x fürdik, a többi időben zuhanyzik, néha egyedül, de ellenőrizni kell, mert elcsalja az arc/nyak/fül és néha a hátmosást is és fel van háborodva, ha mégis mondod neki "tuuudoooom, hagyjáááál mááááár". Hajat ritkán mos magának, mert felületes és másnapra vagy a sampontól ragad, vagy zsíros marad, ezért azt te heti 2x utánmosod, de azért hagyod neki, mert így tanul. Nem mindig használ tusfürdőt sem, mert "az nehéz". De eddig nem volt baja a fürdéssel, kád bedug, nyitja a csapot(egykaros csap van, iszonyú könnyű használni), hogy jó legyen, szoktad neki mondani is, hogyha hűl a víz, engedjen meleget és mossa meg magát mindenhol és felsorolod, mi a mindenhol, amit nem vesz jól és elküld, hogy ne nézd hülyének.
Tegnap fürdött volna és képes volt mondani vinnyogva, hogy nem tudja mit kell csinálni és csináljam meg én a vizet, én meg lehülyéztem, hogy ne szórakozzon már, dugja be a dugót és nyissa a vizet, olyat, amilyenben fürdeni akar. 11 éves. 11!
Ezek után számonkért, hogy én miért nem tanítottam meg fürdeni!?!
Pár napja még kizavart, hogy ne dirigáljam le a zuhanyzását/fürdését, mos arcot, sőt előtte lévő nap is zuhanyzásnál, és mindig tőlem kérdezi, hogy mosson-e már hajat, vagy fürödjön vagy zuhanyozzon-e(ha van ideje, akkor fürdik). De most nagy komolyan elém állt és mondta, hogy elege van abból, hogy lehülyézem és ő segítene a saját gyerekének és megtanította volna hogyan kell fürdeni. Szerintem meg örüljön, hogy nem képeltem fel, hiszen én hetente többször ellenőrzöm a fürdését, mert elcsalja, mosom a haját, vágom a körmét, néha fésülöm és 2/5ből kizavar, hogy tudja egyedül. Iszonyú sokat feccöltem bele az önállóságába, tényleg még dalunk is volt rá és qrva sokáig fürdettem, néztünk vizes meséket fürdés alatt, tanítottam vizes mondókákat, vettem szappankrétát és bekentem mit kell megmosni(nyilván mindegyiket korosztályához mérten, hetekben mérhető, amit a kád mellett töltöttem amíg fürdött minden hülye játékkal) és erre ezzel jön. Ez egészen egyszerűen hazugság. Volt pár keresetlen szavam hozzá, de csak lerázott, láttam rajta, hogy nem hiszi el! Kb agyvérzést kaptam.
Gondolom az én gyerekem az egyetlen ilyen, mindenki másé normális, de ez már olyan szinten felháborító volt, hiszen majdnem teljesen ki van szolgálva/ellenőrizve az élete minden területén és akkor odavág ilyen hazugságot és nem is tudok neki mit mondani, mert ő nem így emlékszik!?!, és meg van róla győződve, hogy hazudok!!!?!?! Egyszerűen látom rajta, hogy a saját valóságában él és otthagyott, hogy ez az én hanyag, engem szidó anyám a semmiért, amikor ő nem tanította meg. Hátatfordított és otthagyott nagy komolyan.
Nemrég elsütött egy ilyet étkezés terén is, hogy én nem tanítottam meg melyik a desszertvilla meg halkés(láttuk filmen, hogy valaki nem tudja, és kapcsolt, hogy ő sem tudja), de ott előtte lévő nap voltunk étteremben és nem tudta letagadni, hogy se a villát, se a kést nem volt hajlandó használni, mert ő úgy akart enni, hogy kis falatokat egymásra rakosgat és kézzel egyben bekapja és halál mérges volt, mikor szóltam, hogy használjon evőeszközt és nyilván nem is használt, én meg mondtam, hogy nem viszem akkor máshova, mert ekkora gyereknél nagyon ciki. Szóval azt le tudtam "érvelni", mert emlékezett rá, hisz balhéztam miatta, de itt már meg sem hallgatott, lerázott.
Te mit csinálnál ilyen helyzetben, ha valami hazugsággal számonkérne a gyereked, hogy milyen rossz anya vagy, mert nem csinálsz valami alapvetőt, amikor még annál is többet csinálsz, mint amit más szülő tesz, pláne ebben a korban?
Lehülyézni tényleg lehülyézem, ha hülyeséget csinál/hülyén viselkedik, apróságokért nem, de kérlek, 11 éves és nem tudja kinyitni a csapot és bedugni a dugót? Nyilván más egyből ugrana és magyarázna ekkora gyereknek, hogy nézd, ez a csap, ha a kék felé fordítod hideg jön belőle, ha a piros felé, akkor meleg?
Annyira elegem van.. valahol már beletörődtem, hogy így fog felnőni a saját alternatív emlékeivel, hogy rossz anya voltam, nem nagyon érdekel, én megtettem mindent, és annál is többet, csak legyen önálló és éljen normális életet boldogan, de akkor is tudom, hogy ennek nem így kellene zajlania és elég könnyen agyvérzésközeli állapotba tud hozni.
Még mindig nem kerestel fel pszichológust?
Nem unod hogy a gyereket járatod le?
Illetve nem mert magadat...
"Iszonyú sokat feccöltem bele az önállóságába"
"majdnem teljesen ki van szolgálva/ellenőrizve az élete minden területén"
Most akkor melyik?
Ez ugyanaz! Mivel még most is tanítom és/vagy csinálom helyette magyarázva, amit nem tud, és minden rohadt nap ellenőrzöm, ez is önállóságra nevelés, ami történt az elmúlt években. Mindig ez volt, csak nyilván egyre kevesebb területen, ami sokáig jól megy, abba nem szólok bele. Pl mindig mos lábat és kart, ezért nem kell szólnom és ellenőriznem sem.
Igazából tudom, hogy tök hülyén néz ki az egész, mert alapvetően nem gondolná senki, hogy ilyen van és a gyerekem olyan jól játszik, hogy róla sem gondolná senki, hogy ilyen problémái vannak, de néha lebukik ezzel a viselkedéssel pl öltözködésnél már látta baráti család(meg a körülöttünk lévők), amit otthon is le szokott vágni és nem is gondolták volna és ők sem tudták hova tenni(trambulinparkos zoknihúzás).
De nem ez a lényeg, hanem hogy mit tennél, ha hazugsággal számonkérne a gyereked, hogy milyen rossz anya vagy, hogy nem tanítottad meg és nem segíted, amikor ez nem igaz! A lehülyézés tök igaz. A többiben csak kipanaszkodtam magam, mert alig tudtam aludni az idegtől.
Mégis milyen ego és nárcisztikus jellem kell ahhoz, hogy azt hidd, a tiéd azért mossa meg az arcát és nyitja ki a csapot, mert te jobban meg tudtad neki magyarázni, melyik a csap és melyik az arca, és jobban meg tudtad mutatni másoknál? Ehhez kellene pszichológus!
Mindenki ugyanúgy csinálja, én meg még raktam be zenét, mondókáztam vele róla, vettem minden szrt, hogy rendesen mosakodjon meg csináltunk róla ilyen fürdős játékot, sőt, engem is megmoshatott kicsinek.
Most mikor felkelt megint felhoztam, már indulat nélkül tudta mondani, hogy tényleg nem emlékszik, hogy valaha is tanítottam volna fürdeni, de már a vendéglősnél is úgy emlékszik, hogy ő késsel villával vágta az ételt, ami egy másfél hete volt.
Tök komolyan kérdeztem, mondtam nézzen a szemembe tényleg nem tud felidézni olyan alkalmat, amikor mondtam mit kell megmosni, hogy működik a csap és a dugó és mit kell csinálni a kádban? És csak nézett és mondta, hogy nem. Mindezt úgy, hogy régen be is jelöltem, meddig engedheti a vizet a kád szélén, hogy ne legyen se túl sok, se túl kevés.
Biztos vagyok benne, hogy valahogy az agya szépíti az emlékeit, mert nem tudná amúgy elviselni, hogy milyen problémái vannak dolgokkal és rám vetíti ki. Amíg ezt írtam sem öltözött, hanem ült és túrta az orrát(azt hitte nem látom) majd mikor szóltam rá, hogy öltözzön már(vegye fel a kikészített ruháit), azt hazudta, hogy "megpróbáltam fésülködni tükör nélkül", mikor tökre nem. De amíg engem nem hazudtol meg és tudja mi a valóság, nem nagyon érdekel mit füllent. A saját szobámból az előszobán át átlátok arra, mit csinál.
#6 komolyan nem érted mi a baj?
Lehulyezed a gyerekedet.
Minden kis problémánal idejossz és leírod mennyire hülye...
Ha ezt mondod neki otthon akkor az régen rossz.
Szó sincs arról, hogy én hogy tanítom a gyerekemet.
Arról van a szó, hogy ha valami van, nem hulyezem le, nem tartok neki kis misét.
Ezért kell neked a pszichológus, hogy rendbe tegye az agyadat
Különben ha felnő a gyerek teljes mértékben szarik majd a fejedre, rád sem fogja nyitni az ajtót.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!