Elmerjem így engedni a 11 éves fiamat nyári tàborba?

Keresztanyukám évtizedeken keresztül táboroztatott. Minden rábízott kisgyerekre diszkréten odafigyelt, hogy elmegy-e, van-e sikere. Ha nem, kaptak székletlágyítót (nem erővel). Beszélgetéssel oldotta a gátlasokat. Jól értett hozzá.

Na egy ilyen pedagógussal elengedném.

Nem volt oviban vagy iskolában ezzel kapcsolatos traumatikus esete?

A férjem kisiskolásként bekakilt, úgy kicsúfolták a gyerekek, hogy még felnőttként is emiatt szorongott. Pl. hiába mosta ki magát nagydolog után, az a képzete volt, hogy ő büdös.

Tehát anyuka, mint a hókotró autó, kitisztít mindent, hazahozza a gyereket, mert fáj a gyerek hasa, mert valami miatt gátlásosság alakult ki.

Ezt már régen megoldani kellett volna. Ne menjen táborba. Egy családterápiára annál inkább. Mindannyian.

Nyugodtan le lehet pontozni. De hogy egy 11 éves gyerek ne élvezze a gyerekkort, a játékot, táborokat, mert nem tud kakilni és inkább az a megoldás, hogy otthon tartom, majd kinövi, hát ez nonszensz. És óriási károkat okoz. Gratula. Le lehet pontozni.

Ott van basszus, hogy fél, hogy kicsúfolják, mert büdöset csinál. Igen, gonosz gyerekek mindenhol vannak, voltak, lesznek. Meg kellene tanítani a gyereket kiállni magáért anyuka. Te sem tudsz még egy önálló döntést sem hozni, idegeneknek kell megmondani egy internetes oldalon, hogy engedd vagy ne.

Családterápia. Neked is, mert nem tudsz olyan életre nevelő eszközöket átadni, amivel te magad sem rendelkezel.

A legrosszabb, amit tehetsz, az az, amit éppen teszel: túlfélted a gyereket és megoldandó "problémaként" kommunikálsz felé egy teljesen természetes dolgot, ezzel mélyítve a gátlásait.

Elárulok egy titkot: amikor 14 évesen kollégista lettem, MINDENKI rettegett a közös wc és a közös zuhany gondolatától. Első héten alig ment ki közülünk valaki kakilni, és én utána is négy éven keresztül mindig csak éjszaka jártam ki... :D Teljesen természetes dolog, hogy frusztrálja az embert, ha ilyen módon osztoznia kell az intim szféráján idegenekkel. Valljuk be, még otthon is akkor a legkomfortosabb wc-zni, ha egyedül vagyunk.

A tábor szerintem pont, hogy jót fog tenni a gyereknek, ugyanis végre szembesül majd vele, hogy a többi gyerek is ugyanúgy működik, mindenki kisebb-nagyobb mértékben szorong a kakitéma miatt, mint ő. Akik a sulis mindennapok során mindig "hazavitték a csomagot", ott majd végre felfedik a biológiai szükségleteiket a fiad szemében is, ezáltal kicsit megbékélhet saját magával.

Csak könyörgöm, ne feszülj rá a témára! Ne feszegesd állandóan, ne sulykold a fiadba, hogy a kaki egy stresszforrás, ami miatt aggódsz!