Vannak itt olyan anyukák,akiknek a másfél -ket év közötti gyerekük állandóan rajtuk lóg?

Nekünk ilyen volt, berántott az iszsz, nem is jött be a három óráig nem éhes dolog, pedig rengeteg tejem volt, sosem állt be semmilyen normál időközökre.. Továbbá önnyugtatásra is használt, nem csak evésre.

Később(közben) viselkedésgondjai is lettek és nem is ment nagyon a nélkülem való megnyugvás, akkor sem igazán, amikor már nem szopizott, 2,3 hósan gyorsan leválasztottam, mert a lassú módszerek nem váltak be, pl lenyalta a citromlevet, nem érdekelte, ha nekem fáj, beteg a cici, meg ilyenek.

Szóval nálunk voltak problémák az önszabályozás, érzelemszabályozás terén, de érdekes módon sosem volt "anyás", mindig irtó magabiztos és nyitott volt, kezdeményező, csak a szoptatás kellett neki a megnyugváshoz, meg csak úgy hobbiból, gondolt egyet és csatlakozott. Akiket én ismerek egyébként, ők is azt csinálták/csinálják, mint én, mikor próbálkoztam, hogy elterelik a gyerek figyelmét ciciről, vagy mondják, hogy most nem lehet, mert sokan vannak, és az ő gyerekük megérti és betartja, nem figyel már oda, az enyém meg ilyenkor elkezdett visítani és követelőzni és tépni le rólam a ruhát. Az enyém sokkal vehemensebben akarta, többet tett érte, harcolt, küzdött, amíg ezeknek az anyukáknak kb totál irányítható/elterelhető a gyerekük, ha vagyunk valahol, és mondja, hogy "nézd mi van ott, de érdekes" a gyerek egyből beveszi és el is felejtette a cicit..

Én inkább a természetére figyelnék a gyereknek, az nem függ a szoptatástól. Ha abban akaratos, hangos, durva, okos, akkor ő ilyen. Az enyém volt, hogy meg is törölte, vagy le akarta mosni.. minden gyerek más, szerintem önmagában ez a függés nem jelent semmit, a lényeg, hogy milyen módszerei vannak rá, hogy elérje, amit akar.

Ennyire durva nem volt, de beszédes, hogy a gyerekeim között bő 2 és másfél év a korkülönbség, de a harmadik 6 éves koráig gondolni sem tudtam volna egy újabb kisbabára. :) Önállótlan volt, anyás, bújós, kellettem neki.

Azóta is ő a legproblémásabb a háromból, neki kell a legtöbbet segíteni az iskolában meg úgy általában az életben, de jeles tanuló volt alsóban végig, sportol, zenél, szóval semmi komoly baj nincs vele.

"Még kellene osztani vele mindent, együtt csinálni, bevonni"

Én telejesen így gondolom, de hogy csinálod ezt, ha nem köpi ki a melled 10 percnél hosszabb időre? Ha egyből kéredzkedik, nyújtja a kezét és üvölt, ha nem veszed fel, mászik rád? Tudod te milyen rohadt nehéz folyton emelni egy 15kilós gyereket? Szoptatással is nehéz, de szoptatás nélkül is nehéz létezni így:) Van ismerős kislány, aki nagyon durván szorongó, és mellé hangos, ha nincs ott apa vagy anya, és úgy képzeld el, hogy úgy homokozik, hogy fogja közben az egyik szülőt, vagy pl kismotorral nekimegy valaminek, mert hátrafelé tekinget és nem megy egy méternél messzebb..

Próbálják ők bevonni, de nem megy, mert nem vesz részt benne, mert az elsődleges az ilyen gyereknek a testi és/vagy szemkontaktus a szülővel. Nálunk a szoptatás miatt volt gáz, leviszed a játszóra és tépi le a ruhádat, elmentek a homokozóig, ott is beülne az öledbe szopizni, elszalad csúszni csúszik és már csatlakozna fel újra a melledre.

Alig volt nyugi, egy játszós 1 óra alatt hol odaszaladt cicizni, hol elszaladt játszani és ha nem engedtem a cicit, irtózatos üvöltésbe kezdett. Nem fért bele a türelmesen magyarázós játszós bevonósdi. Szoktam látni másokat is, akiknek nehezebb. Átlagos gyerekkel nagyon boldogan el lehet lenni, be tudod vonni, de ha elmész két métert(érted, kettőt, nem 10 métert) ő akkor is játszik. Nem átlagos gyerek meg nem játszik és kell neki a közvetlen közelség, figyelem, hogy rá nézz, megérintsd. MINDIG!

Szeparációs szorongás tipikusan 8 hó körültől van (ilyenkor kezd rájönni, hogy ő különálló lény az anyától), majd egy-másfél éves kor körül újrakezdődik. Ilyenkor csak anya jó - és ez nem nevelés kérdése, hanem a normális pszichológiai fejlődés egy szakasza. A babának ugyanis meg kell tanulnia, hogy ami számára épp eltűnt, nem látja, az attól még nem szűnik meg létezni (tárgyállandóság). Ha viszont "megkapja az adagját", azaz hagyod, hogy mindenhová kövessen, akkor hamarabb túl lehet rajta lenni, hisz ha bízik abban, hogy megvagy, mint biztos pont, akkor könnyebben nyit a világ felé. Emellett persze fontos, hogy szocializálódjon, sőt járjatok is vele társaságba, meg jó, ha több, szintén egyre ismerősebb ember veszi körül, nem egészséges, ha izolálódik az anya a gyerekkel, de tapasztalatom szerint (bár nagyban függ a habitustól) két éves korig nem jellemző, hogy jól ellesz másokkal, ha nem lát, max. beletörődik. Nem kell "a gyereken lógni", másoktól félteni, sőt jó ha nyüzsgés van körülötte és megtanul rugalmasan alkalmazkodni, viszont a legújabb pszichológiai irányzatok szerint érdemes a minimálisra csökkenteni azt, amikor - csúnyán mondva - lepasszolod (ebben a kb. két éves korig tartó szakaszban).

Szóval röviden elég sok ekkora gyerek olyan, hogy krokodilkönnyekkel végüvölti ha egyedül akarsz lenni pl. a vécén, vagy elsomfordálsz, ha épp olyan jól elvan (az bezzeg nem zavarja, ha ő megy messzire). Nekem az vált be a gyerekeimnél, hogy mindent együtt csináltunk és nem voltak ilyen elvárásaim meg terveim már, hogy mit fogok mikor egyedül. És emellé ugye másfél éves kor körültől (bár 2-2 és fél évesen fog tetőzni és hullámokban eltarthat 3-4 éves korig, persze szintén habitustól függően durván), bejön a dackorszak. Amikor egyrészt azonnal kell minden, ami épp eszébe jut és fél perc múlva az ellenkezője, de tök frusztrált, hogy egyedül nem tudja még megcsinálni, ezért folyton "ugráltat". Viszont könnyebbség lesz, hogy 2 és fél-3 éves kora körültől kezdi érdekelni mások társasága is annyira, hogy majd el-elfelejti egyre többször ellenőrizni, hogy anya ott van-e. És akkor jöhet majd a hosszabb póráz, hogy már nem kell fél centiről követni...

A lényeg, hogy úgy lásd a gyerekedet, hogy minden csak egy szakasz, nem marad így örökre és nem kell a kardodba dőlni meg belelátni valami "tuti abnormális"-at. És ezért is jó, ha látsz a környezetedben más hasonkorú gyerekeket és szülőket, akik hasonló problémákkal küzdenek.