Egyke gyerekekre miért kell állandóan beszólni? Egy gyerekes szülők, te is kapjátok ezt?

Nekem két gyerekem van, mégis világháború megy időnként egy-egy játékért. Mondjuk úgy egyfolytában. Bármit, csak szívhassák egymás vérét, még a kaját is képesek elenni egymás elől, mintha nem lenne több.

Bunkóság ilyet mondani a gyereknek, hiszen nem tehet róla, hogy egyke. Még ha amúgy valóban meg is látszik. Egyértelmű a különbség, én is látom magamon is (egyke vagyok), meg a nagyobb gyerekem egyke pajtásán is. Egy kicsit rosszindulatúnak látom, ha ez a sírás miatt van emlegetve. Bármelyik gyerek képes sírni a játékáért, az meg nem dicsekvésre méltó, ha egy gyerek már hozzászokott, hogy elveszik tőle.

Szerintem nyugodtan válaszolhatnál finomabban valami frappánsat, vagy pl. amit ide is írtál, hogy azért látod őket hisztizni eleget.

A gyereknevelésbe mindig beleszólnak a segíteni akaró, okos emberek körülöttünk. Ez sosem változik.

Nekem kettő van, mikor a nagy ovis lett, akkor született a kicsi. Mire a kicsi is oviba került, megtanultak együtt játszani és az idő felében sikerül is. A másikban meg visítás megy.

Amikor a kisebb született és pár héttel a szülés után jól voltam, máris jött a "harmadik mikor lesz?" mantra. Állandóan ez ment, én meg ismételgettem, amíg el nem fáradtam.

-De szépek a gyerekek, mikor jön a következő?

-Tőlem biztos nem, ennyi elég.

-De olyan jól bírod.

-Akkor szülj te és neveld fel őket saját pénzből.

-Jó, csak mondtam...

Nálunk 2 gyerek van. 2 és 4 évesek. A kicsi iszonyú irigy, így dolyton ölik egymást.

Én meg azt kapom folyamat, hogy minek kellett 2 gyerek, folyamat csak veszekednek.

Mondjuk én itt helyre tettem azt, aki beszólt a gyerekemnek, és nem érdekelt, ha megsértődik. Most várjuk a tesót, 5 éves lesz a nagy. Imádja a kicsiket, alig várja.

Lesz súrlódás, ebben biztos vagyok, de megoldjuk.

Nekem van testvérem és két fiam van, és szerintem meg utolsó tahó bunkóság direkt tönkretenni valaki másnak a holmiját. Baleset előfordul, de itt nem ez történt. Soha nem tettem tönkre a testvérem holmiját szánt szándékkal, és ő sem az enyémet, pedig nem voltunk világra szóló haverok kicsinek. Csak az anyánk megtanította, hogy vigyázunk a dolgainkra.

Nekem attól is kiég az agyam, amikor a tomboló gyerekre rálegyintenek, hogy a fiúk ilyenek. Az én fiaim mégis képesek normális ember módjára játszani, és nem abban lelni az örömüket, hogy pusztítanak... szóval ez nem egykeség, csak parasztok a rokonaid.