Mi ösztönzi az embereket (főleg a nőket) arra, hogy több gyereket vállaljanak?

Engem az ösztönzött, hogy akartam még egy gyereket. Ennyi. Jó volt az első terhességem/szülésem is, a gyermekágyi időszak álom volt, olyan szinten, hogy konkrétan azt is újra szerettem volna élni. Nyilván nem volt pont ugyanolyan, ott volt egy 2 éves mindeközben, de azért nem volt rossz egyáltalán. A szülés másodszorra konkrétan még könnyebb volt, mint elsőre. A testvérféltékenység meg olyan, hogy vagy van, vagy nincs, nálunk van, igen, elismerem, de sajnálom, nem ez határozza meg azt, hogy van-e testvére a gyerekemnek, hogy ő adott életszakaszban mennyire kezeli jól a "konkurenciát". Pár évig gyerekek csak, felnőttként úgyis vagy tartják a kapcsolatot, vagy nem, az már rajtuk múlik. Én a magam részéről igyekszem a lehető legjobbat és legtöbbet adni mindkettejüknek. De több babára már nem vágyom, úgy érzem, kiadtam magamból a babázósdit, szóval nem lesz több gyerekünk. De ha nem lenne második gyerek, akkor hiába lenne sok szempontból könnyebb és egyszerűbb az élete mindenkinek a családban (semmi baja nincs a gyerekeknek, csak nyilván, érthető módon, két gyerek több feladat és nehézség, legalábbis az első pár évben biztosan, mint egy), akkor is folytona azon gondolkodnék, hogy milyen lenne, ha..? És hiányozna. Nekem nem volt teljes az életem, a családot nem éreztem kerek egésznek, amíg nem született meg a második gyerek is. Simán elképzelhetőnek tartom, hogy valakinél még most is lenne hiányérzet, de hát ezt mindenki maga érzi át.

A terhesség, szülés, gyermekágy az csak pár hónap, hét az életedből. Röpke áldozat az utána következő évekhez képest, ami azért, ha szereted a gyerekeidet és az anyaságot, sokkal többet ad, mint amennyit elvesz. És én szeretem.