Akinek nagyobb korkülönbség van a gyerekei között (minimum 5 év), nem bánták meg, hogy így alakult?

Én is gyerek szemszög. Két bátyám van. Egyik 4 másik 6 évvel idősebb. Mindkettővel nagyon jó a kapcsolatom felnőttként, és gyerekként is az volt.

Ezt előre nem tudhatod, mert iszonyú sok függ a személyiségen, nevelésen úgy ezer meg egy mindenen. Hány testvér van akik ölik egymást, utálják egymást. Mások között meg szoros a kapcsolat.

Köztem és a tesóm között négy év van, és volt is közös érdeklődési körünk egy időben, de abban sem találtuk a közös hangot. Most én 32 vagyok, ő 36, igazából tippem sincs, mikor beszéltünk utoljára, találkozni meg karácsonykor találkoztunk, és szerintem a következőig nem is fogunk.

A férjem meg a bátyja közt 8 év van, a férjem "nehezen jött össze", utána el is lett kényeztetve, a bátyja mai napig utálja emiatt, esélytelen, hogy bármit is közösen csináltak volna, vagy csináljanak.

ėn ės hugom közt csak 4 ėv van még is teljesen különbözünk ės nem jövünk ki és évek otta nem beszėlünk .

sajåt gyerekeimel kapcsolatban van kiskorkülönbsėg a 2 nagy között de mindig vitáznak pedig 20 ės 22 ėvesek és fiuk

viszont 20 ėves és a 14 ėves között csak ritkán van vitta mikor mėg csak ujszülött volt lányom az akkor ovodás fiatalabbik båtya vėdelmezte ,és ma is megvédi ha kell.

Első-második között 8, második-harmadik között 4 év van. Értelemszerűen az eladő-harmadik között 12. Fiú-lány-lány az összetétel.

Már mind felnőttek, a két nagyobb már külön él, fiam már nős (húgai voltak a koszorúslányok), a nagyobbik lányt nemrég jegyezték el, a bátyját szeretné tanúnak felkérni majd. A "kicsi" még otthon lakik, egyetemista.

Nagyon jó a lapcsolatuk, gyerekként is az volt, bár a bátyó szerette néha ugratni a húgait. A csajok meg nem hagyták magukat. Ha hárman valamiért véletlenül egyedül voltak otthon (ritkán fordult elő és nagymama mindig volt a közelben), tökéletes összhangban képesek voltak megoldani mindent: pl. megterítettek, megebédeltek, elpakoltak. Ha mi is otthon voltunk, akkor kevésbé. Szóval a dili főleg nekünk szólt, de simán tudtuk kezelni.

Mai napig nagyon jó a kapcsolatuk, rendszeresen találkoznak, közös programokat csinálnak, buliznak; van közös baráti körük, a fiam korabeli haverjai is olyanok a lányoknak, mintha fogadott bátyáik lennének. Nálunk nagyon bejött, bár véletlenül alakult így, de kicsit sem bánom. Valószínűleg ha 3 "egyik kicsi, másik pici" ugrált volna körülöttem, akkor már a vigyorgóban lennék. Ez így volt nálunk tökéletes.

Semmire nincs garancia.

Nekem van egy 10 évvel idősebb nővérem és egy 4 évvel fiatalabb húgom.

A húgommal gyerekkoromban sokat játszottunk, de ahogy én beléptem a tinédzser korba, egyre távolodtunk egymástól. Se ő, se az anyám nem volt képes elfogadni, hogy tök más korba léptem, nem fog ugyanaz érdekelni mint őt. Ez a távolság meg is maradt, teljesen mások vagyunk, más érdeklődési körrel, más élethelyzetben... Ő kimenet külföldre, egyedül él egy kutyával, 32 éves, még komoly kapcsolata se volt soha.

Nekem 3 gyerekem van, családom.

A nővéremmel meg egyre közelebb kerültünk egymáshoz ahogy telt az idő, mi tartjuk a kapcsolatot és nagyon jó viszonyban vagyunk egymással.

A gyerekeim között meg 4 év van a két nagyobb között, a középső és a kicsi között pedig 7 év. A két nagy gyűlöli egymást, minden igyekezetem ellenére nem sikerült ezt elkerülni, hiába volt a sok magyarázat és egyenlő bánásmód.. Nem bírták elviselni, hogy osztozni kell rajtam. Remélem felnőttként ez változik. A kicsire nem féltékenyek.

Én egyébként örülök, hogy nagyobb a korkülönbség, nem bírtam volna 2-3 kicsivel, felkötöttem volna magam az első fára. A környezetemben is folyamatosan sz.pnak a kis korkülönbséggel.