Aspergeres anyaként lehet belőlem jó szülő? Nagyon kételkedem magamban?

Mivel korombeli lehetsz(30as) és a mi időnkben kezdték felfedezni/megválni a problémás gyerekektől, szólok, hogyha nem voltak durva beilleszkedési gondjaid, akkor nem vagy autista. MINDEN gyereknek vannak, aki auti, hatalmas kapcsolati hálóm van és tényleg mindnek. Van, akik találtak szerencsésen olyan ofőket, aki elnézi, más meg csak "rossznak" tartja őket, de a legenyhébb, szakszolgálatot megkerülni képes autiknek is nehéz volt oviban, suliban, hívogatták be a szülőket és panaszkodtak, hogy xy már megint mit csinált. Akinek meg nincs ilyen baja, annak nincs autizmusa. A csendes furákat ki szokták pécézni és kirekesztik az osztályból, ha ide sorolnád magad, a tanárok meg utálják őket. Az okosabb furákat is, a normális embernek remek radarja van rájuk és taszítja őket automatikusan. Mi ebben élünk 10 éve, rettenetesen sok gyerek éveit kísértem figyelemmel, illetve mégtöbbel találkoztam és beszéltünk róla a munkám során.

Szerintem csak kényszerbeteg vagy, talán ezért is mondasz el mindent, mert úgy kell lennie, ahogy kigondoltad, vagy esetleg van valódi érdeklődésed(amit nagyon irigylek, nekem sosem volt, csak ismerőseimnek). Néha mindenki túltolja a számára kedves témát, ha túl sok barátod nincs is, akkor legalább filmekből viszonyíts, "túl sokat beszélek erről"-- ez kb minden filmben az egyik karakter jellemzője. Legtöbbjük az exéről, anyjáról, barátjáról, tetsző pasiról, kutyákról, vagy pasi esetén hobbiról, ami majdnem mindig számítógép vagy főzés.

Hidd csak el, aki érintett, az ki van rekesztve általánosban, középsuliban pedig max néha beveszik magukkal egy-egy eseményre, amíg megismerik, mert akkor feltérképeznek mindenkit, de állandó, bizalmas barátnak nem választják.

Ha nagyon akarom, én is találok auti jegyeket magamon, pl nem ettem meg a gombát sokáig, sokat sírtam és ki voltam bukva 3-4. osztályban a lányok viselkedésétől("ha beszélsz vele nem leszek a barátod", illetve még nem tudtam, hogy nem kell kimondani hangosan, hogyha valakit butának gondolunk, mert az ilyesmi nyílt titok, de titok. Tudja mindenki, de nyilvánosan tagadják. Pedig én tudtam, hogy pl valaki szebb nálam, más meg másban jobb), 5-6.ban meg a fiúkétól(lefogták a cicis lányokat és fogdosták őket, aki meg nem volt, azt utálták, hatodikban hányásig itattak valakit, hogy fogdoshassák) és csak 1 barátom volt, ő se mindig. Aztán nem kiderült, hogy rossz osztályba jártam?:) 6-tól minden úgy ment, ahogy mindig is kellett volna mennie, az értelmes emberek között erős gimiben. Ott sem bírtam mindenkit, de határozottan normális volt mindenki, megvolt a saját köröm.

Nekem van egy kis szoc.szorongásom, meg lámpalázam, talán te is ezt éled meg, a smalltalkot nekem is magamra kell erőltetnem. Kényszerbetegen eleve szorongósabb az ember, a párodnak mázlija van, hogy másban nem nyilvánul meg. Nekem egy pánikos ismerősöm van, ő be van stresszelve új embereknél, új helyeknél, hogy ég-e a gáz, és ő is jó helyre szereti tenni a dolgokat. Nem auti, rá is rá lehetne húzni. Ezért marhaság az egész pszichiátria, ahol szubjektív megfigyelésen alakulnak a dolgok..

Autid meg akkor is lehet, ha valamelyik felmenő auti, vagy akár tesó(akkor valamelyik felmenőtől jöhetett), nem kell közvetlennek lennie. Ne azonosulj ezzel, főleg, hogy nincs is és könnyű gyerekkorod volt, nem utáltak ki.. én láttam olyanokat, akiket kiutáltak, jó szr nekik. Meg is úszhatod az auti gyereket, illetve lehet SOKKAL rosszabb problémája is. A gyerekem jár akrobatikára, ott van auti apuka(a bizarr tartásban, mozdulatokkal, bizarr viselkedéssel), dolgozni képes felnőtt, két kicsit sem auti gyerekkel.

Csak stresszelős vagy, sportolj, hogy levezesd, vagy szexelj többet, az orgazmus ellazít. Ja és így mellékesen kb mindenkit utál a gyereke néha ovis kortól egészen felnőtt koráig. Elég elég jó szülőnek lenni, ha úgy érzed majdnem mindent megtettél, ami tőled telik, akkor elég jó szülő vagy, és te is számítasz, nem csak a gyereked!

Javaslok bármit szorongás ellen neked.

Nem vagyok autista, csak egy tünetedhez szeretnék hozzászólni. "ideges vagyok ha hazaérkezés után nem tudom azonnal a helyére rakni a dolgaimat."

A fiam mellett nagyon gyakran lennél ideges, pedig még csak 5 hetes. Ha hazajövünk, azonnal enni akar(érthető, mert mire egy szoptatás után el tudunk indulni, ha csak a boltba megyünk is, eltelt kb.2óra az etetés óta és ugye, vannak más elintéznivalók is.) Na, szóval, a kézmosást is végig ordítja. Gyakran muszáj még olyankor elmennem pisilni, abba már beleremeg a ház. Berakni a kajákat a hűtőbe, már lehetetlen küldetés.

Miről beszélsz?? 30as nő, akinek nem volt problémája semmilyen területen és qrvára nem lenne semmivel sem előrébb, ha valaki leírná egy FELNŐTTNEK, hogy ja, ez a bajod neve. Ez a kérdező magába beszéli be, hogy SZERINTE autista, DE SOSEM jelzett semmilyen rendszer. Ha az is NEM TUDNAK RAJTA SEGÍTENI! Felnőtt! F-E-L-N-Ő-T-T!

Kuss mag az ilyen egysejtűeknek van, akik a saját problémájukat kivetítik mindenki másra, neked sem ártana egy pszichiáter.

Nem, nem orvos vagyok, de 10 éve benne vagyok a rendszerben, több szervezettel vettem fel a kapcsolatot, nagyon sokmindent megjártunk, minden gyereknek vannak gondjai kicsiként, aki autista, gyp. asszisztens vagyok az ilyen gyerekek mellett. Ez a 40 oldalas auti kérdőív kétharmada, milyen gondjai voltak kicsinek. Akinek nincsenek, az nem az! Hanem valami hipochonder szorongó, aki betegségeket diagnosztizál magán.

Rálátást emberek..

A sogorom aspergeres. Három, már felnőtt fia van, az egyik maga is apa - ő örökölte az aspergert.

A sogorom alapvetően kvara idegesítő fazon, tipikusan a mindent jobban tudó, mindenkire xaro típus, de a gyerekeivel mindig más volt. Meg voltak a maga heppjei és nem volt egy tutujgatos apuci, de szerette és jól nevelte a gyerekeit. A fia, aki maga is apa és aspergeres nagyon más, ő inkább anya szerepben van, folyamatosan képes a gyerekről beszélni, fizikailag is kimutatja neki a szeretetét, semmi nem bosszantja fel vele kapcsolatban.

"de egy pszichiáter se merte anno kijelenteni ezt a szüleimnek."

És amikor felnőttként mentél el ezzel orvoshoz? Ja, hogy nem mentél, csak a google diagnosztizált? Erről ennyit. A fél ország azt hiszi magáról hogy autista, aspergeres, borderline, és ezzel ártanak azoknak, akik tényleg diagnosztizáltak, mert már senki nem veszi ezt komolyan, divat lett.

Gyerekkoromban voltak érdekes, fura dolgaim, de mivel értelmileg átlag fölött voltam, a kutya nem foglalkozott vele.

Az bántott, hogy sose tudtam közösségbe beilleszkedni, és erőltették volna mindig, de nem ment, hiába akartam fejben.

25 éves voltam, és ekkor már megvolt az első gyermekem, mikor kiderült, hogy apai ágon mindenki autista. (Apám, nagyapám, apám testvére, és annak a 2 gyereke.)

Nem vizsgáltattam ki magam, de a válasz egyértelmű.

Így meg az öröklődés nyilván borítékolt volt.

3 gyerekem van, negyediket várom.

Nem mondom, mutatnak jeleket persze.

A nagynál ez a beszűkült érdeklődés, egy-egy adott dologra fókuszálás leginkább. A második szenzoros. De úgy igazán probléma csak a harmadiknál jelentkezik (de ott más is van.)

"Milyen nehézségeket lát az anyaságban, amit ennek tud be?"

Ahogy elkezdtek nőni, egyre elkezdtek zavarni a testi kontaktok.

Most a kisebbeknél ez annyira még nem jön ki, mert sokszor még fürdetem őket, stb, de pl ha a nagy random elkezd ölelgetni, lefagyok, leblokkolok, nem úgy kezelem, ahogy kéne.

(Felnőtt emberektől sem preferálom, ha hozzám érnek, a férjem kivételével. Apámnak a fejét is leordítom, ettől nagyon ideges tudok lenni, ha belenyúlnak az intim szférámba.)

Ami még nagyon nehéz nekem, és valószínűleg emiatt, (nagyon introvertált vagyok, utálok emberek közé menni), ha szülinapra hívják a gyerekeket, vagy bármi csoportos rendezvény, és ott kell feszengenem a többi szülő között, netán még beszélgetni is velük. Ez nekem nem komfortos. De néha a gyerekek miatt muszáj kibírnom, csak olyankor jön a szorongás.