Többgyerekes szülők! Hogy élitek meg ezt a szituációt?
Az 1. gyerekünk 2,5 éves volt, amikor a kicsi megszületett, így mivel otthon voltam megtehettem, hogy elhoztam délben az oviből, a nyári, téli szünetben egyáltalán nem ment, sőt tavaszi, őszi szünet idején is otthon maradt 1-1,5 hetet. Nem kellett bölcsibe járnia.
A kicsinek viszont muszáj bölcsibe járni, hiszen visszamentem dolgozni és már nem tudom elhozni délben, csak 16 óra után. A szüneteket is nehezebben oldjuk meg, hiszen kevés a szabadságunk.
Szóval a kicsit sajnálom, hogy a nagynak mennyi minden megadatott, a kicsinek pedig nem.
Kíváncsi lennék, hogy Ti hogyan látjátok ezt a helyzetet. Azt ne írjátok, hogy minek vállaltunk 2 gyereket, mert tudatosan terveztük őket és már amikor terveztük a kicsit, tudtam, hogy ez a helyzet fog fenn állni, viszont nem gondoltam volna, hogy ilyen rosszul érint, most hogy átélem.
Én a kicsinél is kimaxoltam mindent, pont ezért, mert másodikként eleve "kevesebb jut" neki. Így például nem mentem vissza, csak a 3. szülinapja előtt egy hónappal. Akkor ment csak bölcsibe, januártól júniusig és utána szeptembertől lett ovis.
A tavaszi, őszi szüneteket otthon tölti ő is, nem csak az iskolás nagyobb, és nyáron is csak addig jár, amíg suli van.
Úgy vesszük ki a szabijainkat, hogy ezt megtehessük.
Így nem érzem azt, hogy "igazságtalan vele az élet". A testvérével ellentétben ő sose volt egyedül, de így nem is unatkozhatott, mindig volt társa, míg a naggyal sokszor bóklásztunk a kihalt játszótereken kettesben.
Ugyan ez.
2.5 év van köztük. A nagy a minimumot volta az oviba, a kicsi ment 2 évesen bölcsibe.
Mostmár mind a 2 ovis (a kicsi most lesz 3).
Én nem úgy élem meg, hogy a nagynak megadatott ami a kicsinek nem. Ezen sosem görcsöltem
Nekem az a nehéz, hogy fél8ra járnak oviba. Kb ők az elsők. Fél4re megyek értük. Ők az utolsók. Nem is értem hogy.
Emellett a szünetekben is mennek amennyit csak lehet. Nyáron az 5hetet alig tudtuk megoldani. Nekem ez fáj. Nem tudom mások hogy csinálják máshogy.
Én is rosszul élem meg. Szóval az én módszerem az, hogy nem gondolkodom ezen, amint eszembe jut, az érzést mélyen elnyomom magamban, mert tenni ellene nem tudok. :D
Nem tudom azt mondani, hogy akkor a kicsi óvodás koráig ugyanígy nem megyek dolgozni, mert hiába kezdek csak akkor dolgozni, akkor az oviból ugyanúgy nem tudom délben elhozni, ahogy azt sem tehetem meg, hogy amíg óvodás a kicsi, addig nem dolgozok, de ha meg is tehetném, az nem igazságtalan, hogy a nagyra mennyi időm és türelmem van, amikor kezdi a sulit, de a kicsire már nem? Szóval ez az egyenlőtlenség szerintem max ikreknél nem áll fenn, de ha van pár év különbség közöttük, akármennyit is maradnál otthon, a második gyerek óhatatlanul mást kap, mint az első. Nem feltétlenül rossz ez egyébként, én azt látom a második gyereken, hogy nem hiányolja úgy a kizárólagos figyelmet (..még?), mint a nagy, cserébe ha a nővére jelen van, akkor ő bárhol nagyon jól érzi magát nélkülem is, majdnem annyira, mintha az apja vagy én lennénk ott. Sajnos fordítva ez nem pont így működik, de így mondhatjuk azt, hogy az első gyerek több figyelmet kapott, a kicsi pedig egy extra védőhálót a családból :)
nálunk minden gyerek jårt bölcsibe is .16 hónap van 2 fiu között ,igaz csak ha nem voltak betegek ami rengetegszel megtörtént .
oviba 7-8 között vitük őket ės sokan voltak már ott,4 kor hoztuk el öket.nyåron 1 hónapig mig zárva volt az ovoda nem mentek .
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!