Mièrt èrezhetem azt, hogy miután lettek gyerekeim mègis a gyerekmentes èletet èlnèm ha lehetne?

Mindig èreztem azt, hogy talán szeretnèk gyereket, de nem mindenáron. Szerettem èlni a gyerekmentes, nyugis, gondtalan èletem.

Páromat mefismertem ès olyan szerelmes lettem, hogy azt èreztem gyereket akarok. Pedig egy pasinál se èreztem ezt, igaz nem is volram ilyen szerelmes. Lett is kèt gyerek. De pár ève a második gyerek után minden megváltozott.

Egyszer beleolvastam a gyerekmentes övezet facebook oldalra, ès akkor mintha valami villanyt felkapcsoltak volna, vagy kitisztult volna az agyam, jött egy változás, hogy így akarok èlni.

Mièrt? Mert akkor kellnek amikor akarnak, akkor fekszenek le amikor akarnak, oda menned ès addig maradnak míg akarnak, senki plusz főre nem kell főzni, mosni, takarítani akikkel gond van, senkit se kell pelenkázni, fűrdetni, hisztit hallgatni, betegsègeket vègignèzni, nem szólnak bele ha valakivel beszèlgetek sokáig, nem megy rá a fèl vagyonuk a felnevelèsère, mindent pènzt magukra költhetnek, nem amortizálódik le a testük, nem megy tönkre az idegrendszerük, minden èjjel alhatnak, nem kell senkit közössègekbe èvekig hurcibálni, nem kell senkièrt aggódniuk egy èleten át, nincs belőlük mèg egy egy, maguk ura.

Azóta egyszerűen180 fokon változtam ès nem tudom már ès nem akarom megszeretni az anyaságot. Felnevelem őket mert muszáj de minden porcikám gyűlöli a teendőim. Utálom mikor anyának szólítanak. Rájöttem, hogy magam rettem tönkre az èletem csak mert szerelmes lettem elment az eszem.

Nincs visszaút tudom sajnos, de megszokni már nem tudom ezt. Alig várom, hogy elköltözzenek.

Nagyon sok lelki fájdalmat át kellett èlnem a 7 èv alatt, mèly nyomokat hagyott bennem. Nem tudok rajta túlleni. Hiába már nincs velük gond, mègis ott van bennem, hogy el.sesztem az èletem egy èletre.

Pszichológushoz jártam rendszeresen fèl èvig semmit se èrt. Az ember mentalitását nem tudják megváltoztatni.