Azokhoz szól a kérdésem Akik Soha nem akartak Volna gyereket, De végül engedtek a szülői nyomàsnak és mégis bevállaltàk?

Én az akkori partner miatt nem akartam gyereket, vagyis neki semmiképp nem akartam szülni. Mindkét oldalról jött a nyomás, hogy ideje lenne már. Nagy hiba lett volna.

Te nem akarsz gyereket. A nagymama akar babázni, keressen egyedülálló anyát, akinek pótmamára van szüksége. De ez egy életre szóló felelősség, nem olyan, hogy vegyél vagy ne vegyél kiskutyát a mamának. Sírhat a mama, de a név tovább örökítése nem életcél. És ha elsőre lányod lenne, aki férjhez menve szintén lecserélheti a nevét, akkor meddig szülsz, hogy tuti legyen egy fiú?

Se szülői, se nagyszülői nyomásra nem szülnék. CSAK és KIZÁRÓLAG akkor, ha én és a partnerem is szeretnék gyereket és szeretettel, biztonságban tudjuk várni. Kinek lenne az jó?

Az, hogy sírnak, könyörögnek neked, hogy mégis vállalj gyereket, nettó érzelmi zsarolás. Neked nem a mamát kell boldoggá tenned egy gyerekkel, akkor szülj, ha te vágysz rá (meg a párod, természetesen).

Ha a családom ilyen szinten zsarolna érzelmileg, biztos hogy minimálisra csökkenteném velük a kapcsolatot amíg nem hagyják abba. Persze hogy sírnak unokáért/dédunokáért mert nem nekik kell megszülni, éjszakázni vele, szenvedni a kisebesedett mellbimbókkal, végigcsinálni a fogzós időszakot, dackorszakot, és még sorolhatnám. Nekik csak a jó része jut, babusgatják aztán visszaadják neked, így könnyű.

Két gyerekem van, imádom őket, de ha nem vágytam volna az anyaságra én ezt nem bírnám végigcsinálni.

Hát én anyámnak is szültem,persze én akartam de elképzeltem hogy milyen jó nagyi lesz stb. Tehát volt egy jövő képem amiben anyukám végre nagyi lehet ahogy szeretett volna. Na ez borult,nem tud vele mit kezdeni,szereti de még nem vette kézbe,nem vitte sehova csak nézi ahogy rajzol... nem rossz nagymama de nem is jó... képzeld ha nem magamnak hanem neki szültem volna🙄

Ráadásul nálad nagyid rinyál aki pár év múlva meghalna te pedig potyán ott maradnál egy kisgyerekkel,szerintem nem éri meg neked.

Jól néznék ki,ha a szüleim/ anyósomék BÁRMIBE beleszólhatnának.

Üdvözlettel: egy boldog nyugodt gyerekmentes házasságban élő nő (49).

Értelmes, felnőtt, felelősségteljes be ember soha, soha nem engedne ilyen nyomásnak, és nem vállalna gyereket mások kedvéért.

Úgyis a te nyakadon maradna.

Én se vállalnám be. Nem is tettem. A nagyszüleim meg se élték az esküvőmet, de még a párkapcsolatom kezdetét sem, pedig csak 24 voltam mikor összejöttünk, 25 az esküvőn. 18 éves koromtól nyaggattak az unokázós dumájukkal, de nem érdekelt. ( Engem is meg a nővéremet is, bár ő még kapcsolatot sem akart soha.... szóval abszolut esélytelenek voltak)

38 vagyok, már nem is fogom bevállalni, de azokat akik ezzel zaklattak extrém módon, így vagy úgy de abbahagyták, már meghaltak vagy mi magunk zártuk ki az életünkből. Mi a férjemmel így vagyunk boldogok, nem fogjuk tönkretenni az életünket egy gyerekkel senki kedvéért. A világ legnagyobb hülyesége lenne.

Egyébként ismerek olyanokat akik bedőltek a nyomásnak és bizony meg is bánták.