Ha egy nő nem szereti a gyerekeket, akkor ez változhat, ha lesz sajátja vag, inkább ne is legyen?

Van egy 2 éves fiam. Világéletemben nehezen viseltem a gyerekeket, de sajátot egyszer akartam.

Nos, most annyit változott a képlet, hogy a sajátomat imádom, minden más gyereket ugyanúgy nehezen viselek :D

Vannak azok a gyerekek akik túl harsányak, vagy agresszívak, azokat kifejezetten nem szeretem, meg vannak a csendes-kedvesek, tőlük csak feszélyezve érzem magam.

Jelzem, hogy amíg nem született meg a fiam, a környezetemben egy gyerek sem volt soha (nyilván az iskolás éveimet leszámítva).

Változhat. Változik.

Utáltam minden gyereket. Nem értettem szót velük, nyálasnak és taknyosnak tartottam őket.

Ez egy vonásnyi autizmusnak és a szenzorosságomnak volt köszönhető.

A saját gyerekem imádom születésétől kezdve. Mindent megtennék érte és meg is teszek. Nem undorodom semmitől.

De idegen gyerek most se jöjjön ide 🤣🤣🤣🤣. Hát na. Ilyen vagyok.

Hát normálisnak semmiképp nem normális. Az ember, főleg a nő, ösztönösen aranyosnakkell hogy találja a kisgyerekeket . Nyilván nem tehetsz róla hogy te nem (gondolom), de manapság túlságosan normalizálja a társadalom a gyerek ellenességet.

Téged vigasztaltak kicsinek? Vagy mit tartasz nyálasnak? Ha rajtad múlna pl csak te lennél ott és mondjuk elesne egy 2-3 éves kisgyerek, akkor hagynád sírni pl?

Genetikai zsákutcák szerintem.. túlfejlett az orvostudomány más utat kellett találni a természetes szelekciónak.. megoldotta a természet, a sok meleg, travi, meg gyerekellenessel 😆

Ami végülis oké ilyenre is van szükség, de minek propagálni mintha valami hú de vagány dolog lenne, meg egyedi?

Szerintem erősen függ ez attól is, hogy milyen gyerekek vannak a környezetedben.

Nekem nincs tesóm, a rokonsággal nem tartjuk a kapcsolatot, gyakorlatilag úgy nőttem fel, hogy baba, kisgyerek sosem volt a környezetemben. Amíg ismerősök nem szültek. Sok gyerek tényleg katasztrófa, már bocsánat az érintettektől. Hisztiznek, követelőznek, a szülők mindenben próbálják kiszolgálni, de nevelés noku. Mikor a boltban visítanak az szörnyű. Mikor csicskáztatják a szüleiket az elkeserítő.

Viszont ismerek egy családot, ahol abszolút jól nevelt, kulturált gyerekek vannak, pedig hárman vannak tesók. És a szülők sem kiégett, idegileg kimerült zombik, hanem élik az életüket, kettesben is csinálnak programokat, van szabadidejük. Ők visszaadják a hitem, hogy ma is lehet még nevelni és lehet ezt normálisan is csinálni. Sokáig egyáltalán nem arartam gyereket, épp ezek miatt a negatív jelenségek miatt.

De megértelek, sajnos szerintem is több a rossz példa.