Szeretem a gyerekeket, velük foglalkozom nap mint nap és hivatásomként élem meg a választott pályámat, viszont nem értem, hogy közeledve a harminchoz miért nem érzek késztetést a saját gyermekre. Ez változhat?

Én is így érzek, csak én 30 felett vagyok. Volt egy párom akivel lett volna rá késztetés, hogy vállaljak gyereket, de senki mással nem, és alapvetően sosem volt bennem ilyen vágy, hogy gyerekem legyen.

Tesómnak vagy egy lánya de ő hiperaktív. Engem borzasztóan idegesít, hogy folyton rohan, kiabál, magyaráz, csapkod, nyafog, vergődik, nem köti le semmi és 60x el kell neki mondani valamit mire eljut az agyáig. 2 órát bírok vele legfeljebb, utána kirohannék a világból, pedig ritkán látom. De nem szeretem és nem is hiányzik, inkább menekülök előle. Pedig rokonom, gyerek, de akkor sem szeretem. Szóval azt hiszem nekem nem is való gyerek.

mert nem vágysz arra ami alapból megadatott.

Nagyon buta hasonlattal élve, egy pizzaszakács meló után nem akar pizzeriába menni, ha éhes. Imádja a pizzát, szereti a munkáját, de aznap már evett 2 pizzát is.