Miért van az, hogy közösségben képtelen vagyok megvédeni magam és a saját érdekeimért sem tudok kiállni?

Már általános iskolában úgy voltam, hogy ha elvették/eltörték valamim, csak sírtam és toporzékoltam, de nem tudtam mondani semmit és semmivel nem vágtam vissza. Középiskolában volt egy erősen kötekedős osztálytársam, az az iphoneomat konkrétan szándékosan kicsavarta a kezemből és összetörte előttem. Akkor nem sírtam, de akkor sem tudtam mit mondani. Van amikor csak kisebb dolgoknak voltam a célpontjai, ha valami vérszívós-szivatós helyzeti poénnak voltam a célpontjai, akkor is úgy szólván én maradtam mindig alul. Már több munkahelyem is volt, de onnan is a csapat tétetett ki, addig panaszolt be mindenfajta aprósággal, amíg a főnök vagy próbaidő alatt, vagy később közös megegyezéssel kirúgott. Ott nem nagyon törték el semmim, de valahogy kisebb-nagyobb veszekedések alakultak ki amit valahogy rám hárítottak, természetesen mindig én maradtam alul. Olyan is volt, hogy ilyen mindennapos apróságokat fogtak rám, hogy pl. én hagytam a kocsiajtóban a taknyos zsebkendőm és addig ment a civakodás, amíg végül nekem kellett kidobni.

Miért van az, hogy mások a saját főnöküket is a "sarokba tudják szorítani", én a velem egyenrangú emberekkel se tudom érvényesíteni az érdekeimet? Hogyan tanuljak meg szóban "jól odabaaszni"?