Nem szeretem a gyerekeket, ez változhat még?

Ez teljesen normális! Ne aggódj!

A saját gyerek pedig teljesen más érzéseket ébreszt majd benned!

Ha ez vigasztal egy kicsit, akkor elárulom neked, hogy anyukaként is sokszor frászt kapok más gyerekektől. Ettől függetlenül a sajátomat imádom, és soha nem csinálnám vissza!

Nincs az előírva, hogy minden gyereket szeretni kell! Elég, ha a sajátodért vagy oda meg vissza!

Én 24 évesen ugyanígy vagyok. Azzal a különbséggel, hogy azt érzem, hogy határozottan szeretnék saját gyereket a közeljövőben. Mások gyerekei viszont idegesítenek, nem tudok velük bánni, ezért engem is sokat bántanak. Főleg, hogy van egy keresztlányunk a férjemmel, és sajnos vele sem tudok mit kezdeni. A rokonok meg mindig kibeszélnek a hátam mögött hogy hogy lehetek ilyen hogy nem érdekel a keresztlányom, stb.

Eddig akivel mertem erről beszélni, mindenki azzal vigasztalt, hogy nem vagyok emiatt rossz ember, és ez meg fog változni akkor, ha lesz sajátom.

Biztos, hogy változni fog. Én már terhes voltam az elsővel, vártam is a babát, de attól frászt kaptam, hogy az ismerősi körben minden csecsemőt nekem adtak ide először, mondván: gyakoroljak. Szerintem látszott rajtam, hogy nem tudok mit kezdeni velük :-)

Azóta, 2 gyerekkel a képzeletbeli szoknyám körül, teljesen másképp, természetesebben, erőlködés nélkül közeledem a picikhez. Hiába,a gyakorlat... :-)

Én mindig úgy éreztem, ahogy te, azzal a különbséggel, hogy azt gondoltam, engem nem is fog elérni soha az „anyaság iránti vágy”. Nem is ért, viszont terhes lettem, és ma már egy egész nagy gyerekem van, akinek (lehetőségeimhez mérten) igyekszem a legjobb anyja lenni. De azt továbbra sem tudom, vajon valaha lett volna gyerekem, ha „nem esem meg”.

Az tény, hogy az ember másképp viszonyul a saját gyerekéhez, de azt nem tartom evidenciának, hogy attól, hogy sajátod lesz, a többiekét is kedvelni fogod. Engem kedvelnek a gyerekek (nyilván nem vagyok velük tahó, és talán azért, mert nem vagyok gügyögős típus, hanem emberszámba veszem őket), azonban én általában azokat a gyerekeket kedvelem, akiknek a szüleit is szimpatikusnak találom.

Szóval bennem igazából nem változott meg az alapérzés, hiába lett gyerekem. Örülök neki, hogy eddig nem kellett nagyszabású zsúrt tartanom például. :)